Már régóta próbálják megfejteni a tudósok, hogy miért csókolóznak az emberek. Több elmélet is született, egyik sem túl gusztusos.
Az egyik szerint a csók az előrágásból ered. Ez a gyakorlat egyes természeti népeknél még mindig megfigyelhető, ahol a szülők az utódokat előre megrágott étellel etetik. Egy másik elmélet szerint a csókolózás a kóstolásra vezethető vissza, amikor őseink úgy próbálták felmérni, hogy a kiszemelt társ egészséges-e, hogy megízlelték, megkóstolták egymást.
Egy friss tanulmány szerint viszont a csók a kurkászásra vezethető vissza. A kutatók azt a mozdulatsort keresték az állatvilágban, ami a leginkább emlékeztet a csókra, így jutottak el a kurkászáshoz. A majmoknál és a főemlősöknél ma is megfigyelhető, hogy egymásról szedegetik le a bogarakat és a koszt. Eközben sokszor nemcsak a mancsukat, hanem a szájukat is használják, csücsörítve felszippantják (majd jóízűen elfogyasztják) mindazt, amit a másik állaton találnak. Ez a tevékenység akkor is megmaradhatott az ősembereknél, amikor a szőr már eltűnt róluk. Viszont a mozdulatokkal egyre inkább az egymásra való odafigyelést, védelmet, szeretetet mutatták ki.
A tanulmány azt is leírja, hogy a hosszú, időigényes kurkászás akkor váltott jóval rövidebb csókolózásba, amikor az emberek ősei egyre több időt töltöttek már el a földön. A csók pedig egyes feltételezések szerint nagyjából 4500 éve válhatott a szerelem és romantika kifejezésének eszközévé, az akkori Mezopotámia területén. És ez akkor még egészen undi lehetett. (independent.co.uk)
