Percekkel a nyári szünet megkezdése előtt nyilván kevés kedved van olyan témáról olvasni, ami az iskoláról szól. Pedig a szünet után újra vissza kell ülni a padokba, és ez nem lesz minden gyereknek egyforma élmény. Vannak olyan iskolák, ahol már akkor eldől, hogy az oda járók nem fognak tovább tanulni, amikor a gyerekek az első nap még be sem mutatkoztak. Mert a tanárok folyton cserélődnek, az épület beázik, nincs benne se könyvtár, se számítógép. Közben néhány utcával arrébb egy sokkal jobban felszerelt suli is működik, ahol jó tanárok dolgoznak. És nyilván minden gyerek arra vágyna, hogy az utóbbiba járjon, de sajnos nem ez a helyzet.
A jelenséget iskolai szegregációnak nevezik.
Ez elkülönítést, elkülönülést jelent. Az oktatásban akkor fordul ez elő, amikor a különböző anyagi és társadalmi háttérrel rendelkező gyerekek nem egy iskolába járnak. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a gazdagabb gyerekek gyakorlatilag válogathatnak az iskolák közt. Sokszor a jobb anyagi körülmények között élő családok elviszik a gyerekeiket a távolabbi, „jobb hírű” vagy alapítványi, egyházi iskolákba. Ezt simán megtehetik, mert nem okoz gondot kocsival hordani a gyerekeket vagy kifizetni a busz-, vagy vonatjegyet.
Emiatt viszont a szegényebb vagy hátrányos helyzetű tanulók – köztük rengeteg cigány származású gyerek – magukra maradnak a környékbeli, rosszabbul felszerelt intézményekben. A friss uniós adatok szerint a 6-15 év közötti magyarországi roma gyerekek több mint fele (egészen pontosan 62 százaléka) olyan iskolába jár, ahol szinte csak roma diákok tanulnak együtt.
Az Európai Unió nemrég kiadott egy jelentést, ami szerint ez a probléma egész Európában nálunk a legsúlyosabb. Ez azt is jelenti, hogy nálunk a legnagyobb a szakadék a szegényebb és a gazdagabb diákok közt.
Miért baj ez? Nem mindegy, ki hol tanul?
Egyáltalán nem mindegy. Te is biztos sokszor hallottad, hogy a jövőd, a felnőttkori sikereid azon múlnak, hogy mennyit tanulsz. És hogy tanulni mindenki tud, kicsi elsősként pedig tiszta lappal indul mindenki. Pedig a valóság és az adatok azt mutatják, hogy a szegregált iskolákban sokszor már azelőtt eldől a gyerekek sorsa, hogy esélyt kapnának a bizonyításra.
Lehet, hogy már te is írtál olyan dolgozatot, ami egy nemzetközi felmérés része. Ezek az úgynevezett PISA-tesztek, amik a korosztályotok tudását mérik fel az egész világon. Az ebből nyert adatok azt mutatták, hogy Magyarország az a hely, ahol leginkább az határozza meg a gyerek tudását és teljesítményét, hogy hova született. A legutóbbi tesztek alapján a hátrányos helyzetű magyar gyerekek alig 12 százaléka éri el a megfelelő szintet matekból, olvasásából vagy természettudományokból.
Ez pedig nem a gyerekek hibája, nem lesz attól eleve butább vagy rosszabb képességű senki, hogy a családja szegény. De az szegregált iskolák nem tudják megadni a gyerekeknek azt a tudást, amire szükségük lenne. A tanárok gyakran cserélődnek, a suli lepukkant és rosszul felszerelt. Így nem csoda, hogy a gyerekeknek nincs is nagyon kedvük oda járni, vagy egyáltalán tanulni. Ezért nem tudják egymást motiválni sem.
Épp ezért sok gyerek idő előtt abba is hagyja az iskolát, és inkább elmegy dolgozni. Ezt pedig megteheti, hiszen ma Magyarországon 16 éves kor fölött nem kötelező iskolába járni. Viszont ezek a gyerekek jó eséllyel nem fognak leérettségizni és nem mennek egyetemre sem. Viszont számos kutatás azt mutatja, hogy minél tovább tanul valaki, annál jobbak az esélyei egy jobb munkához.
Hogyan lehetne ezen változtatni?
Az egyik legjobb megoldás pont a szegregáció ellentéte, az integráció, vagyis a befogadás lehet. Ez azt jelenti, hogy a különböző hátterű, eltérő képességű és kultúrájú gyerekek együtt, egy osztályban tanulnak. Az iskola igazi feladata ugyanis nem az, hogy különválogassa a szerencsésebbeket, hanem az, hogy alkalmazkodjon a különböző gyerekek igényeihez, és mindenki számára biztosítsa a minőségi oktatást. Ehhez persze rengeteg dolog szükséges, például olyan politika, ami ezt támogatja. És rengeteg jól felkészült, türelmes, elszánt és anyagilag megbecsült tanár. Nekik pedig el kell majd magyarázni a gyerekeknek, hogy mit jelent elfogadni és támogatni a másikat. És azt is, hogy a közös osztályokkal egy idő után mindenki jól jár majd.
Az EU egyébként szigorú lépéseket vár Magyarországtól, mert az utóbbi években csak romlott a helyzet. Ezért is kezdett a jelenlegi kormány azon gondolkodni, hogy mi legyen a gyerekeket „kiválogató” egyházi és alapítványi iskolákkal, na meg a hat- és nyolcosztályos gimnáziummal.
A valódi változások viszont hosszú-hosszú évekbe telnek. De ha a politikusok ma elkezdenek azon dolgozni, hogy az iskolák és maga az oktatás is sokkal jobb legyen, mint most, akkor talán a te gyerekeid már szuper, nyitott, elfogadó és mindenkinek egyenlő esélyeket kínáló iskolába járhatnak majd. Mi pedig szurkolunk, hogy neked addig is megadja az iskola azt a tudást, amire szükséged van.
