Az empátia a beleérző képesség, amivel egy másik ember vagy élőlény lelkiállapotába tudjuk helyezni magunkat. Ez egy nagyon szép és szükséges tulajdonság, de ha túlcsordul, be is tud minket teríteni. Vagyis leszívni. Amikor túlzottan magunkra vesszük más baját, fájdalmát vagy akár dühét.
Lehet, hogy te is tapasztaltad már, hogy beszélsz valakivel, aki valami miatt nagyon szomorú, és egyszer csak azt érzed, hogy a világ súlya rád is rád nehezedik. Egyáltalán nem könnyű úgy együttérzőnek lenni, hogy ne szenvedjünk mi is tőle. Meghallgatni, ott lenni mellette és szeretetteljesen fordulni felé fontos, de a saját mentális egészségünk is az.
Pszichológusok adtak pár tippet, hogyan lehet egy egészséges egyensúlyt kialakítani.
1. Gyakorolni a megélést – vagyis azt, hogy ténylegesen odafigyelünk arra, mi milyen hatással van ránk. Mit érzünk? Mikor és mitől leszünk idegesek, stresszesek, érzelmileg kimerültek? Ha valaki környezetében folyamatosan azt érezzük, hogy leszív minket, kimerít, akkor érdemes egyet hátrább lépni. Ez még nem jelenti azt, hogy magára hagyjuk, hanem azt, hogy figyelünk a saját egészségünkre is, ami szintén nagyon fontos.
2. Felismerni a határainkat – minél jobban megismered saját magadat, annál jobban fogod tudni, mi az, ami megy és mi az, ami nem. És ebben nincsen semmi szégyellnivaló. Arra is rá fogsz jönni, mennyi érzelmi energiát tudsz adni anélkül, hogy te sérülnél, és remélhetőleg egy idő után meg tudod tanulni azt, hogy mikor mondj valamire nemet. Ha ahhoz szoktál hozzá, hogy mások szükségleteit a magad elé helyezed, ez egy nagyon nehéz feladat. De kisebb nemet mondásokkal lehet ezt is gyakorolni. Például: most nem érek rá, de mi lenne, ha máskor bepótolnánk?
3. Próbáld ki az énnel kezdődő mondatokat – ha úgy fogalmazod meg az érzéseidet hogy magadról beszélsz, az segít a határaid felállításában anélkül, hogy a másikat hibáztatnád, megbántanád. Például: ahelyett, hogy azt mondod: most már fejezd be, mert már nem bírlak hallgatni mondd azt, hogy: én kicsit telítődtem, muszáj most pihennem.
4. Nyugodtan meg lehet válogatni, kivel töltöd az idődet – nem lehetsz mindenkinek a barátja. És teljesen rendben van, ha inkább töltesz időt olyanokkal, akik rád is figyelnek és azt érzed, feltöltődsz a környezetükben.
A fentiek nyilván nem azt jelentik, hogy elfordulunk azoktól, akiknek bajuk van. Az élet tele van a jó dolgok mellett nehézségekkel, kihívásokkal és fájdalmakkal. És nekünk is szükségünk van támogatásra időről időre. De mindnyájunknak vannak határaink, hogy mennyit és hány embernek tudunk adni magukból. És ez is teljesen rendben van. (Psychology Today)