Megvan annak a hangja, amikor betonon, parkettán vagy csempén mászkál egy kutya? A karmai kopognak, és már messziről hallod, ahogy közelít, klik, klik, klik. Ebből rögtön egy vicces, megcsúszós videó összeállítást is muszáj ide beillesztenünk a hangeffekt szemléltetéséhez:
A cicák viszont egyszer csak a semmiből ott tudnak teremni és ránk hozzák a frászt a lopakodásukkal.
A különbség a két állat között sok más mellett az, hogy míg a kutyafélék nem, addig a macskafélék vissza tudják húzni teljesen a karmaikat.
Hogy ez miért van, annak evolúciós okai vannak. Vagyis, hogy mire használja a két állat a karmait. A macskák elsősorban a zsákmány elejtésére. Nem túl gusztusos, de az elülső karmaikkal megfogják és lefogják az áldozatot, a hátsókkal pedig kibelezik. Főleg magányosan vadásznak, nem csoportban, ezért mindent meg kell tenniük, hogy egyedül is megbirkózzanak a zsákmánnyal.
Így aztán a macskáknak az a jó, ha élesen tudják tartani a karmaikat, mert azokkal könnyebben elejtik a következő vacsit. Ha folyamatosan kint lennének, gyorsan kopnának, tompulnának a talajjal való érintkezéstől.
A kutyák a macskákkal szemben társas vadászok. Csapatban dolgoznak, hogy elejtsenek nagyobb állatokat és inkább kifárasztásra, futtatásra mennek. Emiatt nekik nem szükséges a karmaik élesen tartása, a csoportjuk létszáma adja az előnyt a másik vaddal szemben. Viszont arra meg szükségük van, hogy folyton kint legyen, mert könnyebben kapaszkodnak a talajba, ezzel pedig gyorsabban, stabilabban változtatnak irányt.
A macskaféléknél az egyetlen kivételt a gepárd képezi. Vadászstílusa a kifárasztó, gyors szaladás, és ahhoz, kellenek a karmai.
A kutatók azt mondják, minden ragadozó képes egy icipicit visszahúzni a karmából, de az egyetlenek, amelyek csontig tudják húzni, azok a macskafélék. (Live Science)