Miért nincsenek kerekes állatok?

Az evolúció csodákra képes. Az élőlények szinte minden trükköt bevetnek, ami egy kis előnyt biztosíthat nekik. Az ember sok mindent lesett el tőlük: a denevéreknek előbb volt radarjuk, a delfineknek szonárjuk, repülni pedig alig százhúsz éve tudunk. De van, ami sohasem jelent meg az állatoknál, és a kerék ilyen.

Pedig az emberi közlekedés – szárazföldön – szinte kizárólag a kerékre épül. Csak a legutóbbi években jelentek meg használható lépegető robotok, de rajtuk kívül minden gurul, legfeljebb nem gumin, hanem vaskeréken vagy lánctalpon.

A kerekes állatok hiányát mások mellett Richard Dawkins evolúciókutató magyarázta el egy cikkében

1. A kerék nehezen jöhet létre élőlényekben. Hiszen ahhoz, hogy forogjon, le kéne választani a testtől, úgy viszont nem juthat tápanyagokhoz. Minden szervünkhöz el kell jutnia a testnedveknek, hogy növekedhessenek és ne haljanak el. Egy autóra készen szerelik fel a tengelyt és a kereket, de az állatnak ezt belülről kellene növeszteni.

Fontos az is, hogy az evolúció fokozatokban működik. Az új szervnek már kezdetleges állapotban előnyt kell jelentenie, különben nem öröklődik. A szem például már fényérzékelő pontként is segítette az első állatkákat, majd ebből fejlődött tovább. A keréknek vagy van tengelye és tárcsája eleve, vagy nem kerék. És akkor még nem beszéltünk a meghajtásról.

Guruló élőlényekre egyébként van példa: az ördögszekér nevű növényt a szél hajtja az amerikai pusztaságban, és így terjeszkedik. Ismerünk pókot, amely összegömbölyödve gurul el ellenségei elől. Tengelyes forgó mozgást viszont csak az egysejtűeknél találunk: az ostorosmoszatok ostora szabadon forog, így hajtják magukat a vízben.

2. A kerék igazából nem jó megoldás a természetben. Erdőben, sziklás vagy mocsaras terepen még a komoly terepjárók se könnyen mozognak, hiszen azok inkább rossz utakra valók, mint a senki földjére. Nem véletlen, hogy a hadseregek is lánctalpat használnak, ha nagyon le kell menni az útról. És még a tankok is gyakran elakadnak vagy elsüllyednek. A kerék valójában csak az úttal együtt működik.

Igen ám, de miért ne építhetnének utat az állatok? Hiszen csodálatos dolgokat képesek létrehozni: gigantikus termeszvárakat, hódgátakat, bonyolult alagútrendszereket, méhkasokat. Egy út ehhez képest semmiség!

Nos, a kulcsszó az önzés. Tegyük fel, hogy Motoros Mackó családja utat épít a málnástól a patakig. Erre nekik rámegy egy csomó idejük és energiájuk, bányásznak, követ törnek, betonoznak, de végül elkészül a pálya. Megünneplik, elnevezik magukról M1-nek, átadják, elmennek aludni. Másnap pedig azt látják, hogy az úton vidáman tülkölve közlekedik Guruló Görény, Kerekes Kecske, meg az a büdös BMW-s Borz, aki sosem indexel. Nekik ez semmibe sem került, mégis élvezhetik az előnyeit. Amíg Mackóék utat csináltak, ők ettek, híztak, télire raktároztak vagy szaporodtak. Nem az út építője jutott előnyhöz, hanem a potyautasok.

Az evolúció a pazarlást éppúgy bünteti, mint a fogyatékosságot. Ezért van az is, hogy a legtöbb állat – köztünk szólva – nem túl okos. Egy nagy teljesítményű agy rengeteg energiát fogyaszt. Jobban jár az a cápa, amely nem gondolkodik az élet értelmén, csak baromi gyorsan úszik és nagyot tud harapni. Az útépítés akkor éri meg, ha nem sajnáljuk a többiektől a munkánk gyümölcsét. Illetve ha valahogy megfizetnek érte. Ehhez pedig közösség, szervezés meg adózás szükséges. Vagyis az a nagy teljesítményű agy, ami csak nekünk van. És ezért csak nekünk van kerekünk, és csak mi tudjuk, hogy miért.

A Kispolgár mindenkié.

Szeretnénk, ha minden gyerek olvashatna újságot, előfizetés nélkül. Az app ingyenes és reklámmentes. Kérjük, ha teheti, támogassa munkánkat! Köszönjük!

Miért fontos, hogy határt szabjunk az empátiánknak?

Hiába fontos érzés, magunkra is vigyáznunk kell.

A madarak bebizonyították: kevésbé intelligensek, akik zaklatnak másokat

Ha téged is bántottak már a suliban, akkor most figyelj!