Nemrég kaptunk egy levelet egy hatodikos olvasónktól. Elmesélte, hogy kérdéssel fordult az oktatási jogok biztosához, és kapott is tőle választ – amiből nehezen tudta kihámozni a lényeget. Írt is a Kispolgárnak később: „tudnátok-e azzal a témával foglalkozni, hogy a hivatalok miért használnak olyan szavakat, amikor egy (hatodikos) gyerek levelére válaszolnak, amiket nem értünk meg?”
Teljesen jogos kérdés, de kiegészítenénk annyival, hogy ezeket a legtöbbször a felnőttek sem értik. Ahogy idősödünk, egyre több ilyen levelet kapunk, például ha dolgunk van a kormányhivatalokkal, az önkormányzatokkal, ingatlanügyekkel, a bírósággal vagy a rendőrséggel.
Utóbbi esetben még csak nem is kell csinálni semmi rosszat. Például, ha valaki összetöri a parkoló autónkat és szó nélkül elhajt, valószínűleg feljelentést teszünk. A rendőrség pedig levélben értesít majd minket arról, hogy mindezt látták-e a kamerák, megvan-e a sofőr és így tovább.
Hogy micsoda?
A felnőttek egyszerűen megtanulnak együtt élni a bonyolult levelekkel és eligazodni a közigazgatási és a jogi szaknyelvben az olyan kifejezések között, mint
- hiánypótlás,
- jogorvoslati lehetőség,
- jogvesztő határidő,
- illetékesség és társaik.
Ráadásul ezekben a levelekben sokszor passzív mondatszerkezeteket használnak, például „a kérelem elutasításra került”, vagy „ebben az esetben a kérelem elutasításának van helye”. Azaz fogalmunk sincs, hogy ki mit csinált, és hogy akkor most mi a helyzet az ügyünkkel.
De ezeket leveleket nem is azért írják, hogy egyszerűen megértsük őket. A legfontosabb, hogy úgy közöljék az információkat, hogy azokat a hivatalok értsék és jogilag teljesen támadhatatlanok legyenek. Nagyon fontos, hogy pontosan fogalmazzanak. Egyetlen kétértelmű szó is elég ahhoz, hogy abba belekössön valaki.
A legbosszantóbb az ilyen szövegekben, hogy sokszor jogszabályok sorakoznak bennük, és hacsak nem jogász az ember, akkor úgy kell kikeresnie mindet egyesével a Google-ben. Egyébként nem arról van szó, hogy ezeknek a leveleknek bonyolult lenne a tartalma. Valójában viszonylag egyszerű üzenetek jönnek, nehéz szövegekbe csomagolva.
Nem minden érthetetlen
Ne legyünk viszont igazságtalanok. Az, hogy egy hivatali levél mennyire érthetetlen, azon is múlik, hogy milyen típusú ügyről írnak benne. Egy rendőrségi határozat általában jóval bonyolultabb, mint egy sima értesítés a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól.
A rendészeti nyelv egyébként külön kategóriát érdemel, ha a nyakatekertségről van szó. Náluk egy igazoltatott, ellenőrzött járókelő vagy autós „intézkedés alá vont személy”, ha pedig a nyomozók kimennek egy helyszínre, hogy ott vizsgálódjanak, akkor „helyszíni szemlét foganatosítanak”.
A hivatalok pontosan tudják, hogy az átlagemberek számára mennyire érthetőek ezek a mondatok, és voltak is már kísérletek arra, hogy a jogi nyelv közérthetőbb legyen. Ennek oka, hogy ha az emberek nem értik az ilyen levelekben megfogalmazott mondatokat, az megnehezíti a számukra, hogy értsék és érvényesíthessék a jogaikat.
2013-ban emiatt huszonhat jogszabály szövegét egyszerűsítették, egy évvel később pedig a Kúria, vagyis a legfelsőbb bíróság lépett akcióba. Létrehozta a Stíluskönyvet, amelyben ajánlásokat tett arra, hogyan lehetne úgy megírni a bírósági szövegeket, hogy azok az egyszerű halandók számára is érthetőek legyenek.
Ugyanakkor ez az ellentét sosem oldható fel teljesen. Pont azért, amiért a tudományos szövegek sem közérthetők. Egy orvosi vagy katonai szaklap mindig tele lesz szakkifejezésekkel, tizedestörtekkel és olyan mondatokkal, amitől a hétköznapi olvasónak görcsbe áll az agya. Ennek az az oka, hogy pontosak és egyértelműek akarnak lenni, a mindennapi nyelv viszont mindig egyszerűsít. Egy katona sosem nevezné anyahajónak a repülőgép-hordozót, vagy ravasznak az elsütőbillentyűt. Ettől aztán minden bonyolultabb lesz. És pont ebből élnek a jogászok és a könyvelők: ők közvetítenek a szakemberek és a járókelők között.
