Több mint egy hete folynak az Irán elleni légitámadások, illetve az iráni válaszcsapások a környező országok ellen. Magyarországon azóta többször is emelték az üzemanyagok árát, és ez nem a vége – az egész világon drágul az olaj. De miért okoz ekkora zűrt ez a háború?
Mi a Hormuzi-szoros?
Ennek a magyarázata egy egészen apró földrajzi hely: a Hormuzi-szoros. Ezen a tengeri csatornán halad át a világ kőolajának és földgázának jelentős része. És ezt a szűk átjárót Irán képes lezárni.
Irán a Perzsa-öböl keleti partján fekszik. Az öböl többi partján Kuvait, Irak, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok olajkikötői találhatók. Itt rakják hajóra a kőolajat és a folyékony földgázt, hogy eljusson a világ minden országába. Az öbölnek pedig egyetlen kijárata van: a Hormuzi-szoros.
A szélessége mindössze 40 kilométer. Ez könnyedén tűz alatt tartható rakétákkal, drónokkal, de akár ágyúkkal is. Az olajszállító tankhajók sérülékeny, nagy, lassú célpontok.
Irán nagyon jól tudja, hogy ez a kereskedelem egyik ütőere, és régóta megvannak a tervei arra, hogy lezárja, ha támadás éri. Ez egyfajta zsarolás a világ felé: ha nem hagytok minket békén, akkor az egész bolygó szenvedni fog. A lezárás nem egy stoptáblát jelent, hanem tűzcsapást: az áthaladó hajók megtámadását. Ez már megtörtént, Irán több hajóra is csapást mért a szorosban.
Az amerikai és izraeli repülőgépek szinte ellenállás nélkül támadják az iráni célpontokat: vezetők rejtekhelyeit, katonai bázisokat, atomkutató intézeteket. De nem képesek elpusztítani mindent, ami a szoros forgalmát veszélyezteti. Több száz rakétáról és drónról van szó, amelyek akár egy teherautóról is indíthatók. Irán rengeteg bunkert, támaszpontot épített ki a környéken. Az olajcégek ilyen helyzetben nem akarnak kockáztatni. Az amerikai hadihajók ugyan elkísérhetik a tankereket, de nincs garancia, hogy minden rakétát le tudnak szedni.
Ha elakad egy kerék
Ráadásul Iránnak van még egy ütőkártyája, amit bevethet, ha igazán elszánja magát. Képes elaknásítani a tengerszorost. A tengeri aknák hosszú távon veszélyeztetnék az egész öböl hajózását.
Az Egyesült Államok és Izrael arra számított, hogy az iráni vallásos diktatúra gyorsan összeomlik, és utána egy normálisabb rendszerrel már lehet majd tárgyalni. Ez persze újra megnyitná az utat az olajkereskedelemnek. Emellett az iráni olaj is megjelenhetne a piacon, ami olcsóbbá tenné a nyersanyagot. Ám egyelőre ezt a célt nem érték el.
A világunk ma az egész bolygót behálózó kereskedelemre épül. A Közel-Kelet olaja nemcsak járműveket hajt, hanem alapanyaga a műanyaggyártásnak, a vegyiparnak, az áramtermelésnek. A földgázzal fűtünk, de a műtrágyához, vagyis a mezőgazdasághoz is létfontosságú.
Ez az érzékeny, bolygóméretű gépezet hamar megérzi, ha valahol elakad egy fogaskerék. Irán pedig képes arra, hogy megakassza az egyik legfontosabb tengelyt. Most mindenki azért izgul, hogy az összecsapás hamar véget érjen, és a hajózás újra zavartalanul folytatódjon.
