Itt a hó, és ennek joggal örülünk. A hó szép, a hó csend, a hó boldogság. Viszont egy csomó nehézséggel jár, és sok munkát ad a közlekedésben dolgozóknak.
A hó ugyanis, különösen ha összetömörödik, csúszik. Ez pedig nyilván veszélyes az utakon. Te is jól teszed, ha ilyenkor óvatosan közlekedsz. Nemcsak mert eleshetsz, hanem mert az autók sem tudnak időben megállni.
Tehát az utakról a havat el kell takarítani. Ennek egyik része, hogy egyszerűen letolja a hókotró. Ám ekkor is marad valamennyi, amiből hamarosan jég lesz a kerekek alatt. A sózás viszont felolvasztja a havat és a jeget, ami így lefolyik az úttestről.
Ennek oka, hogy a sós víz fagypontja sokkal alacsonyabb a tiszta víznél, tehát mínusz tíz fokban még simán folyékony marad.
Csakhogy a só – vagyis a nátrium-klorid – egy sor káros mellékhatással jár. Súlyosan károsítja a növényeket, márpedig a városban azokat meg kell becsülni. Elvileg ezért nem is szabad sót szórni ott, ahol az út mentén fák, bokrok élnek. Csakhogy ezt ritkán tartják be.
De nemcsak az élővilágra veszélyes a só, hanem a járművekre is, pedig pont azok kedvéért szórjuk. A sós víz eleve rozsdásodást, korróziót okoz a kocsik alvázában. A kipufogógázokkal keveredve még erősebb maró anyagok keletkeznek. De a vas mellett rongálja a gumikat, a műanyagokat, a cipők talpát, sőt kimarja a kutyák mancsát is.
A jó hír, hogy vannak már a sónál barátságosabb anyagok a síkosságmentesítésre. Ilyen a kalcium-klorid, a darált vulkáni kőzet vagy a téglapor. Használnak mészkőből készült porokat is.
A rossz hír: ezek mind drágábbak, mint a só. Márpedig országos szinten több tízezer tonnáról beszélünk. Csak Budapesten több százmillió forintba kerül az utak kezelése egy-egy keményebb télen. Ezért még mindig sokszor kerül elő a legolcsóbb megoldás. Aminek az árát később kell megfizetnünk – ahogy a környezetkárosítással lenni szokott.
