Négy éve támadta meg az orosz hadsereg Ukrajnát, több százezerre tehető mindkét oldalon az áldozatok száma, továbbá óriási pusztítást okoztak a harcok sok városban. Házak, kórházak, iskolák, gyárak váltak romhalmazzá. Itt a Kispolgáron is sokat írtunk már erről, például itt vagy itt.
Nemrég készült egy nagyon érdekes, szívszorító dokumentumfilm arról, hogyan járnak iskolába a gyerekek Ukrajnában.
Katerina Gornosztaj rendező ugyanis elhatározta, hogy a 2023/24-es tanévben a kamerájával ellátogat az ország különböző területein található iskolákba. Mindegyikbe többször is. Ráadásul olyan területekről van szó, amelyek a leginkább érintettek a harcokban. Vagy mert közel vannak a fronthoz, vagy mert gyakran éri dróntámadás ezeket. A film címe: Időbélyeg.
Az első dolog, ami elmondható a film alapján, hogy minden iskola, akármilyenek is a körülmények, de működik. Bejárnak a diákok és tanulnak, játszanak, sportolnak, ünnepségeken vesznek részt. Első látásra olyanok ezek az intézmények, mint mindenhol a világon. Például Magyarországon.
De hamar kiderül, hogy ez csak a látszat, mert itt bármikor megszólalhatnak a szirénák. Ilyenkor az oktatás azonnal abbamarad, és gyorsan mindenkinek az óvóhelyekre kell vonulni.
Képzeljétek el, ahogy mondjuk a kicsik tanulják a betűk írását, vagy a nagyok a háromszögek szerkesztését, szépen gyakorolnak, majd egyszer csak azonnal mindent le kell tenni, mert sietniük kell a pincébe. Vagy mondjuk tornaóra van, esetleg ballagási ünnepség, vagy szülinapi köszöntés, de ezeknek azonnal véget kell vetni, mert jön a dróntámadás.
Az ukrán tanárok azon vannak, hogy ilyen körülmények között is folytatódjon a tanítás. Lent, a zsúfolt pincékben, ha kell. Tudják, hogy akkor lesz jövője a gyerekeknek, az országnak, ha a háború után képzett emberek lesznek a mai gyerekekből. Mert azért mindenki azt reméli, hogy egyszer véget ér a háború és elkezdődhet az újjáépítés és a normális élet Ukrajnában.
És van még egy nagy különbség a békés és a háborús országok iskolái között. A háborútól sújtott országok diákjainak meg kell tanulni vigyázni magukra ilyen körülmények között is.
Ezért sokszor a tanórák mellett azt magyarázzák el a tanárok vagy meghívott katonák, hogy ha az utcán találnak egy gyanús tárgyat, még véletlenül se érjenek hozzá, mert lehet, hogy gránát, és felrobban. Azt is mindenkinek tudnia kell, hogy pontosan mit kell csinálni, ha megszólalnak a szirénák. Sőt, azt is, hogy ha valaki megsérül, mit tudnak segíteni neki.
A filmben vannak nagyon szomorú képek arról, hogy az egyik iskola rakétatalálat miatt összedőlt. Szerencsére nem tartózkodott ott senki a becsapódáskor. Nagyon meghatók azok a jelemntek is, amikor a gyerekek a nagytestvéreikről mesélnek. Sokukank a bátyjai épp harcolnak a fronton. Nem lehetnek a kicsikkel és ráadásul állandóan veszélyben van az életük. Nem egyszer pedig a tanórák egyperces néma csenddel kezdődnek az elesettek emlékére.
Úgy tűnik a képekből, mintha az ukrán gyerekek szinte hozzászoktak volna ehhez az egészhez. Fegyelmezetten vonulnak le az óvóhelyre és teszik, amit tenniük kell. Sőt, az is kiderül, hogy azért a pincében is lehet rosszalkodni kicsit, ott is lehet játszani, tanulni. Ez ad okot némi derűre.
De persze tudják ők is, tudjuk mi is, hogy ez nem lehet normális. Háborúban nem lehet se élni, se tanulni igazán.
A fotók az Időbélyeg című film képei. A filmet a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon nézhetik meg (BIDF) a szüleitek.
