A tegnapelőtti híradóban írtunk arról, hogy Szlovákiában engedélyezik a kilőtt medvék húsának eladását. És azt kérdeztük, te ennél-e medvehúst.
Meglepetésünkre az eredmény nagyon szoros lett, majdnem fele-fele. Csak egy kicsivel többen mondták, hogy nem kóstolnák meg, mint ahányan igen. Az ilyesmit unalmas kördiagramokon szokták bemutatni, de mi most a sokkal érdekesebb, úgynevezett medvediagramot használjuk.
Mindössze egy olvasónk írta, hogy ő már evett medvehúst.
Hogy milyen állatokat vagyunk hajlandók megenni, az sok mindentől függ. Bizonyos állatok húsa egyszerűen rossz – ilyen a legtöbb szárazföldi ragadozó.
Aztán vannak állatok, amiktől viszolygunk: a kígyók és más hüllők, rágcsálók és rovarok. Ez persze változhat, a rovarokat sokan emlegetik a jövő táplálékaként.
Más teremtmények vallási tilalmak miatt esnek ki az étlapról, például a zsidó és iszlám vallás tiltja a disznóhúst. Ezeknek a tiltásoknak részben egészségügyi értelme lehetett, az ókori körülmények között a sertést nem mindig sikerült biztonságosan tárolni és feldolgozni. De sok tilalomnak nem látszik más oka, mint hogy ez különböztette meg az adott népet a többiektől.
A medve húsa a beszámolók szerint ehető és más vadakhoz hasonló ízű, ha nem is elsőrangú. Mivel a medve mindenevő, a hús minősége nagyon függ attól, miket evett az állat. A döghúson, rágcsálókon élő medve húsa büdös és rossz. Ha viszont gyümölcsön élt főleg, akkor egészen jó lehet.
Az Egyesült Államokban főleg a feketemedve húsát eszik, a barnamedvét nem nagyon. Európában viszont nem él feketemedve. Szlovákia mellett néhány más országban is szabad medvehúst felszolgálni vagy árulni, de szigorú szabályok mellett. A hús ugyanis veszélyes kórokozókat tartalmazhat. A legtöbbször kolbász vagy szalámi formájában kapható, amiben más húsokkal keverik.
Magyarországon minden védett állat húsát tilos forgalmazni, így a medvéét is.
