Az teljesen rendben van, hogyha valaki már gyerekkorában odafigyel az egészségére. És az is oké, ha néha picit aggódik amiatt, hogy valami komolyabb betegsége is lehet. De előfordul, hogy valaki már minden apró tünet kapcsán a legrosszabbra gondol. És ha azt hinnéd, hogy a túlzott aggódás csak a felnőttekre jellemző, tévedsz. Sajnos a gyerekek közt is előfordul olyan, aki túlzottan szorong a lehetséges betegségei miatt.
Ezt a szorongásos állapotot nevezték régebben hipochondriának. Ma már inkább betegségszorongásos zavarnak hívják az orvosok. És bár általában fiatal felnőttkorban kezdődik, előfordul, hogy gyerekek is beleesnek ebbe az állapotba. Egy olvasónk meg is írta, mi történik ilyenkor vele:
„Szerintem úgy lehet ezt a legjobban leírni, hogy az ember fél a betegségektől, és emiatt folyamatosan vizsgálja magát, és diagnosztizál is. Például, ha fáj a fejed, nem az az első gondolatod, hogy nem ittál eleget, hanem az, hogy agyvérzésed van és meg fogsz halni. Ezt sok ember viccesnek és szórakoztatónak tartja. Pedig annak, aki ezt átéli, szörnyen ijesztő. Kissé olyan érzés, mintha be lennél zárva a saját testedbe.”
Ősidők óta létező állapot
A hipochondria az egyik legrégebben ismert szorongásos állapot, már az ókorban is leírták a létezését. A legjellemzőbb rá tehát az, hogy egyes testi tüneteiket a betegek túlértékelik, és súlyos betegség jelének gondolják. És nem feltétlenül keresnek fel orvost, mert komolyan tartanak a diagnózistól. Amiatt is gyakran izgulnak, hogy valamilyen ritka betegség kezdődő tüneteit találták meg magukon, amit az orvosok eleinte nem vesznek komolyan. Vagy csak akkor ismerik fel ezeket, ha már túl késő segíteni. Olvasónk erről is írt:
„Amikor én felfedezek magamon valamit, például egy pattanást a kezemen, nem akarom megmutatni senkinek, mert félek, hogy az mondják, orvoshoz kell menni. Ettől félek a legjobban, mert az orvos biztosan tudni fogja, hogy miért van ott. És lehet, hogy el kell menni vérvételre, vagy kell valami gyógyszert szednem, vagy másik orvoshoz kell mennem. És persze ez hülyeségnek tűnhet egy pattanás miatt, de ilyenkor nem gondolkozom logikusan és mindig a legrosszabbra gondolok, ami csak történhet. És ezt a gondolatmenetet nem tudom szabályozni, ez csak így jön.
Sok betegségszorongással élő ember jár a panaszaival orvostól orvosig. Rengeteget bújják a netet, ahol persze minden tünetről kiderülhet nagyon rövid idő alatt, hogy az komoly betegség jele is lehet. Ezért sem javasolják az orvosok, hogy a betegségek tüneteit beírjuk a Google-be, mert nagyobb szorongást okozhat, amit ott olvasunk, mint amit korábban éreztünk.
Miért lesz valaki hipochonder?
A betegségszorongást számos ok kiválthatja. Ilyen például a stressz, vagy a családban előforduló korábbi súlyos betegségek. Az a fontos, hogy vegyük észre, ha segítségre van szükség, és ne féljünk segítséget kérni. A folyamatos szorongás ugyanis nagyon megnehezítheti az életünket. Olvasónk is ezt tanácsolja:
„Nagyon fontos szerintem, hogy segítséget kell kérni és el kell mondani valakinek, akiben megbízol. Ha meg nincs senki éppen a közeledben, akkor meg kell próbálni elterelni a figyelmedet, ami nagyon nehéz, de megoldható.”
Mi segíthet?
A szakemberek szerint valóban sokat lehet tenni a betegségszorongás ellen. Ha nagyon komoly a baj, pszichiáter segítségét kell kérni. De otthon is sokat tehetünk magunkért. Javíthat a hipochondrián például, ha megtanuljuk kezelni a stresszt. Ehhez több technikát ajánlottunk már mi is, például a rendszeres mozgást, vagy bármit, amit közösségben lehet végezni. A pihentető alvás szintén sokat segít. És ami még nagyon fontos dolog: amennyire csak lehet, kerülni kell az egészséggel foglalkozó internetes tartalmak fogyasztását.
A hipochondria sokáig volt vicc és humor tárgya, számos filmben szerepel olyan ember, akin azért nevetnek, mert hetente fedez fel magán valami komoly betegséget. Az egyik legismertebb komédia Molière A képzelt beteg című darabja.
Pedig az is sokat segíthet a szorongó emberen, ha elfogadják, hogy segítségre szorul. És nem feltétlenül a nem létező betegségeit kell kezelni, hanem a szorongását. Ahogy olvasónk is írta:
„A többi ember talán úgy segíthet a legjobban, ha eltereli a figyelmemet. És ne beszéljen betegségekről és hasonlókról velem. De talán a legfontosabb lenne, hogy megértsenek. Sok ember nagyon lenéző tud lenni az ilyen helyzetekben és úgy néznek rád, mintha te gyengébb lennél. Pedig minden ember mástól fél és más a nehéz neki.”
