Magyarországon szerencsére nem sok olyan állat él, ami veszélyes az emberre. Az északi hegyekben már rendszeresen felbukkannak medvék és farkasok, de elég ritkán találkozunk velük. Nem gyakori az a néhány viperafaj sem, ami megél itt, és pláne kivételes, hogy megmarnának valakit. Pókjaink között is kevés az olyan, aminek mérge komolyabb gondot okozna. A leggyakrabban a lódarazsak támadása jár életveszéllyel, azok esetében, akik allergiásak rá.
Van viszont egy nagyon szép bogarunk, ami olyan különleges, hogy az embernek kedve támad közelebbről is szemügyre venni. A közönséges nünüke tekintélyes méretű rovar, megnőhet 5 centisre is. Persze mindenkinek mást jelent a szépség, de a színe vitán felül szemet gyönyörködtető. Ez a fémesen csillogó mélykék szín biztosan jól állna egy autón is, és meg is kérnék az árát.
Nem fog megkergetni, de te se tedd. Ha kézbe veszik, akkor sárgás folyadékot bocsát ki magából, és ez fájdalmas következményekkel jár. A nünükék a hólyaghúzófélék családjába tartoznak: a váladékuktól a bőr felhólyagzik és piszokul fáj. Jobb tehát békén hagyni. Persze nem azért fejlődött ki ez a védelem, hogy gyerekeknek ártson, hanem hogy elrettentse az ellenségeit.
Repülni nem tud, ami talán nem is baj.
Illetve gyerekkorában mégis repül, csak nem magától. Amikor a nünüke lárvája kikel, felmászik egy virágra, és várja a menetrend szerinti méhet. Abba belekapaszkodik, és csak a kaptárban száll le róla. Ott aztán egészen felnőttkoráig lopkodja a virágport meg a nektárt, és már kifejlődve bújik csak elő.
Nem gyakori állat, de nyáron összefuthatsz vele erdők szélén és mezőkön. Nyugodtan mellé lehet kuporodni és csodálni, amíg nem nyúlsz hozzá, nem lesz baj.
