A serdülőkorra általában úgy gondolunk, mint egy olyan életszakaszra, amely 10-12 éves kortól 18-20 éves korig tart. Ilyenkor számtalan változás zajlik a felnőttség felé lépkedő kamaszok lelkében és testében. De minél több eszköz áll a tudósok rendelkezésére, annál többet tudunk meg arról, hogy milyen ütemben is fejlődik az agyunk az életünk során és hogy ez hogyan hat a szellemi képességeinkre.
Bár az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a kamaszkor 10-19 éves korunk közé esik, az utóbbi évek kutatásai szerint a serdülőkor az agy fejlődése miatt akár 24 éves korig is eltarthat. Egyes tanulmányok kimutatták, hogy az agyunknak az a része, ami többek között a döntéshozatalért vagy a tervezésért felel, egészen 25 éves korunkig fejlődik. Ez persze nem azt jelenti, hogy bármit megtehetünk vagy hogy ne lennénk képesek jó döntéseket hozni.
De a tinik agya másképp működik, mint a felnőtteké. Egyrészt fejlődésben vannak, készen állnak a tanulásra, a tudás és a képességek befogadására. Másrészt másképp reagálnak a stresszre is. Mélyen és intenzíven éreznek, ráadásul egyszerre kell komoly fizikai és mentális változásokon átesniük. Egyszerűen fogalmazva sérülékenyebb időszakban vannak: ezért történik, hogy nagyon sok mentális betegség serdülőkorban jelentkezik először.
Hol is a vége?
Bár a kamaszkor kezdetét könnyű meghatározni, a végét – legalábbis tudományos szempontból – már sokkal nehezebb. Egy friss kutatás szerint az agyunk nem 25, hanem 32 éves korunkban kapcsol „felnőtt” módba! Vagyis addig még fejlődik az agyunk. A Cambridge-i Egyetem tudósai azt állítják, hogy az emberi agynak az életünk során öt nagyobb korszaka van. Ezeket négy „fordulópont” választja el egymástól, amelyek 9, 32, 66 és 83 éves korunkban következnek be.
A tudósok négyezer 1-90 év közötti ember agyát vizsgálták meg a kutatáshoz. Felmérték, hogy az agyban található idegsejtek hogyan teremtenek kapcsolatot egymással, és hogy ezek hogyan, milyen sebességgel alakítanak ki bonyolult hálózatokat. Ezek a folyamatok csecsemőkorunktól egészen öregkorunkig változnak, de látványosan másképp szerveződik és működik az agyunk, amikor betöltjük a fent említett szülinapokat.
A kutatás szerint az első, 0-9 éves korig tartó időszakban csökken az idegsejtek közti kapcsolatok száma, de közben a szürke-és a fehérállomány térfogata gyorsan növekszik. De mégis mire jók ezek? Próbáld meg elképzelni, hogy az agyad egy hatalmas, jól szervezett város. A benne lévő épületek, a fontos történések a szürkeállományban vannak. A fehérállomány ezzel szemben a város autópályáit, útjait biztosítja. Vagyis azokon száguldanak az agyunkba beérkező információk egyik épületből a másikba.
A jó hosszú pubertás
A második időszakban – vagyis a 32 éves korig tartó kamaszkorban – a fehérállomány térfogata még tovább növekszik, az agy hálózatai szervezettebben és kifinomultabban működnek. A tudósok szerint ehhez olyan érzelmek, életesemények is hozzájárulhatnak, mint a házasság vagy a szülői szerep megtapasztalása.
Tény, hogy ki-ki korábban vagy később jut el az életében bizonyos mérföldkövekig, és azt a kutatók sem állítják, hogy a húszas éveik végén járó emberek úgy viselkednek, mint a tinédzserek, vagy hogy az agyuk is úgy néz ki, mint egy tinédzseré.
A harmadik – és egyben a leghosszabb – korszak 32 éves kor fölött kezdődik. Ekkor erőteljes változások következnek be az agyban, a szerkezete megszilárdul, a személyiségjegyeinkben és a szellemi képességeinket illetően pedig nincsenek jelentős fordulópontok.
Ez az időszak 66 éves korig tart, amikor az emberi agy a korai öregedési szakaszba lép. Vagyis a fehérállomány változása miatt átszerveződnek a hálózatok az agyunkban. Ebben az életkorban fokozottabb eséllyel bukkanhatnak fel olyan egészségügyi problémák, például a magas vérnyomás, amely az agyat is érinti.
A kutatók szerint az agyunk utolsó fordulópontja 83 éves korunkban, a késői öregedés szakaszába lépve következik be. Ebben az időszakban az agy összeköttetése, a hálózatának bonyolultsága csökken, vagyis megindulhat a szellemi hanyatlás.
Mire jó ez?
A legtöbb, emberi agyról szóló kutatást azért érdemes átbogarászni, mert még mindig nem tudunk eleget a témában. Pedig, hogy úgy mondjuk, az agyunk vagyunk. Az érzéseink, a mozgásunk, a döntéseink, az emlékeink mind ott indulnak. Sajnos sok betegség is az agyunkkal függ össze, például az epilepszia, a depresszió, a szellemi leépülést okozó Alzheimer-kór vagy a mozgászavarokkal járó Parkinson-kór.
A fenti eredmények segíthetnek megérteni a tudósoknak, hogy miért változik életünk során a mentális zavarok vagy a szellemi hanyatlás kockázata. És persze azt is, hogy mikor, mitől és hogyan válik sebezhetővé az agyunk, és mit tehetünk ellene.
Források: BBC. Tufts University. People. NHS.
