„14 éves vagyok. Négyévesen lettem epilepsziával diagnosztizálva, ami örökre megváltoztatta az életemet. …Mérges vagyok, félek, szomorú vagyok. De nem mutatom ki. Nagyon kevés embernek mondtam el, hogy milyen epilepsziásnak lenni.”
Anna azután küldte el nekünk levelét, hogy az epilepsziáról írtunk. Minden századik gyereket érint a betegség, vagyis szinte minden iskolában vannak epilepsziás gyerekek. És túl kevesen vannak azok, akik tudják, mit élnek át.
Az újság, amit olvasol, kicsit barátod is. Azon vagyunk, hogy legyen a gyerekeknek is ilyen barátjuk. Köszönjük támogatóinknak, hogy folytathatjuk.