Az már évtizedek óta teljesen természetes, hogy a lányok nadrágot is hordanak, nemcsak szoknyát. Ehhez persze az kellett, hogy a női egyenjogúság is magától értetődő legyen, korábban ugyanis jóval szigorúbb szabályok vonatkoztak a női divatra. Ahogy a nők is elkezdtek dolgozni, munkába járni, vezetni, úgy vált számukra teljesen hétköznapivá a nadrág. Mára pedig semmi megbotránkoztató nincs egy nadrágba bújt nő látványában.
De fordítva ez egyáltalán nincs így, fiúkat, férfiakat ritkán látni szoknyában. Ha igen, akkor az biztos, hogy beszédtéma lesz, és sokan felháborodnak az eset miatt. A szoknya ugyanis a nyugati kultúrában, amiben mi is élünk, ma is a nőiesség szimbólumának számít. Egy férfi pedig, ha meg akar felelni a társadalmi elvárásnak, nem lehet nőies. De ez megint a gender, vagyis a társadalmi nem kérdése, amitől simán el lehet térni, ha épp úgy hozza bárki kedve. Még akkor is, ha az másoknak nem tetszik.
Régebben sokkal több volt a szoknyás férfi
A férfiak szoknyaviselése ugyanis nem volt mindig ördögtől való. Ha végignézünk a történelmen, a szoknyaszerű viseletek, mint például a görög és római tunika, vagy később a hosszabb köpenyek egyáltalán nem voltak nemhez kötöttek. Az ősi időkben és a középkor nagy részében az egyszerűen szabott, derékon rögzített, lefelé szabadon eső ruhadarabok praktikusak, kényelmesek voltak, a férfiak és a nők pedig egyaránt viselték. Ha ránézel egy régi kódex illusztrációjára, a ruhák alapján nehéz megmondani, hogy azon férfiakat vagy nőket látsz.
A nagy változás a 17. század környékén következett be, amikor a divat egyre inkább a társadalmi státusz és a nemek közötti különbségek kifejezőjévé vált. A munkások és katonák már főleg nadrágot hordtak, így az vált a férfiasság szimbólumává. A nők pedig otthon továbbra is csak a szoknyát viselték. Ez pedig így maradt egészen a huszadik század elejéig, amikor a nők elkezdtek például kerékpárral közlekedni, amit azért már nehéz volt szoknyában.
Ma szinte provokációnak tűnik, ha egy férfi szoknyát vesz fel
A szoknyás fiúk viszont ezzel együtt nem jelentek meg tömegével az utcákon. Sőt, ha valaki mégis megpróbált kitörni ebből, és kicsit változtatni valamit a divaton, abból botrány lett. 2017-ben például az egész világon hír volt néhány angol iskolás esete, akik a nyári melegben rövidnadrágban mentek iskolába. A házirend ezt nem engedte, ezért hazaküldték őket. Másnap megjelentek szoknyában (amit viszont egyáltalán nem tilt a házirend), ebből viszont hatalmas botrány lett. Még nagyobb, mint a rövidnadrágból.
Néhány híresség rendre megpróbál tenni azért, hogy a férfiak is szabadon dönthessenek, hogy nadrágban vagy szoknyában legyenek. Harry Styles például rendszeresen hord szoknyát. De előfordult, hogy Brad Pitt, Eddie Redmayne, Vin Diesel és Oscar Isaac jelent meg valahol szoknyában. Ennek ellenére a tömegkultúrába még mindig nem tört be a férfiak szoknyahordása. A férfi celebek szoknyáit pedig ma is inkább tartják provokációnak, esetleg művészetnek, de nem divatnak.
Pedig szoknyás férfiak igenis léteznek ma is, nem is kevesen. Láthatod őket, ha bemész egy templomba és megnézed, mit hordanak a papok és ministránsok. Esetleg ellátogatsz egy ünnepnapon Skóciába. Vagy emlékezz, miben van Dumbledore az összes Harry Potter filmben. Így teljesen érthetetlen, hogy miért van ennyi felháborodott ember, ha egy férfi szoknyát húz. Ráadásul például Skóciában a kilt, vagyis a skót szoknya az erő és a hagyomány szimbóluma. De Ázsiában a szarong, vagy a Fidzsi-szigeteken a sulu ugyancsak hétköznapi viselet férfiaknál is.
Még mielőtt félreértenél, egyáltalán nem akarunk rávenni arra, hogy fiúként szoknyát hordj, ha nem akarsz. Csak épp jó, ha tudod, hogy a nadrág mint ruhadarab kulturális és társadalmi jelentéssel is bír. Erről pedig te döntöd el, mit gondolsz.
