A legutóbb megírtuk, hogy a NASA több millió dollárt fizet annak, aki talál egy megfelelő technológiát arra, hogyan lehetne jól hasznosítani az űrkakit. De korábban is foglalkoztunk már a témával, bemutattuk például a rejtélyes kakaszobrot, a kakamúzeumot, és a vombatok kocka alakú ürülékéről is készült már cikkünk.
Ez nem azért van, mert különösebben kötődünk a témához, hanem mert a kaki természetes és ártalmatlan. Az angol nyelvűek a toilet humour, vagyis a WC-humor kifejezést használják az ilyen poénokra.
A kakatéma azért a gyerekek körében a legnépszerűbb, mert számukra – számotokra – még nem teljesen világos, hogy a székletet mennyi tabu övezi felnőttkorban. Vagyis nem vagy nem szívesen beszélünk róla, mert kellemetlennek érezzük a témát, esetleg szégyelljük magunkat már attól is, hogy gondolunk rá.
Mindenki kakil, de azért a legtöbben próbálnak úgy csinálni, mintha nem így lenne. Az egész tényleg csak egyszerű biológia. Akinek van kisállata, és takarítja, felszedi utána a kakát, az valószínűleg már hozzászokott a dolog természetességéhez.
A kaka ráadásul hol trágyaként, hol táplálékforrásként működik, vagyis létfontosságú szerepet játszik az ökoszisztémában. Sőt: betekintést nyújthat valakinek vagy valaminek az egészségi állapotába, hiszen betegséget vagy valamilyen egyensúlyhiányt is jelezhet.
Hasonlóan kényes téma a szellentés is, pedig az is teljesen normális dolog, az emésztésünk egyik mellékterméke. Azt jelenti, a beleink dolgoznak. Egy egészséges ember átlagosan napi 13-21 alkalommal pukizik – korábban már kifejtettük, hogy min múlik, van-e szaga. A legbüdösebb egyébként az oroszlánfókáé, ami nem is csoda, hiszen egész nap halat eszik.
Szóval, mit kell tudni?
Tény, hogy nem lehet csak úgy bármikor beszélni a kakiról, a gonosz és bántó, vagy a nem megfelelő időben felhozott téma könnyen rossz helyzetbe sodorhat minket. Ahogy a gusztustalankodás is, amit semmiképp nem ajánlunk. De ha értitek, mi is történik pontosan a gyomrotokban, és milyen út vár még a kakira, miután lehúzzuk a vécét, akkor talán nem is tűnik olyan undorítónak a dolog.
Ebben segít a Mi az a kaki?, illetve a Kakatények című könyv. Az előbbit 3+ éveseknek, utóbbit 8+ éveseknek írták. A kihajtható fülekkel tarkított Mi az a kaki? afféle bevezetés abba, hogy is állnak az emberek és az állatok az ürítéssel. Kiderül belőle például, hogy a bálnák rózsaszínűt kakilnak, a nyulak pedig megeszik a saját ürüléküket.
A Kakatények már komolyabban tárgyalja a témát. Rögtön leszögezi, hogy a kaka nem egyszerűen emésztetlen táplálék. A tömegének felét baktériumok teszik ki, amelyek a mikrobiomból, azaz a testünk belsejében és felszínén élő mikroorganizmusok összességéből származnak.
A mennyiségek
A Kakatényekben külön fejezet szól a vécétípusokról, és az ürülék útvonaláról, miután már lehúztuk a vécét. Sőt, vannak érdekes információk az emberek és állatok kakájának hosszáról és mennyiségéről. Kiderül például, hogy életünk során kb. 29 000 alkalommal megyünk elvégezni a dolgunkat. Ha alkalmanként öt percet vesz igénybe a folyamat, az összesen 100 nap az életünkből. Ééés talán a legfurcsább, hogy az ember élete során kb. hat tonna kakát űrit. Ez annyi, mint 5 orrszarvú tömege.
De a fasorban sem vagyunk az afrikai elefánthoz képest, ami naponta 20-szor ürít. A heti termése 1,5 tonna is lehet – annyi, mint 25 ember össztömege. Mindkét könyvben szó esik az úgynevezett koprolitról, ami lényegében megkövesedett őskakát jelent. A leghosszabb ilyen (amit eddig megtaláltak) 1 méter 2 centi volt. Biztos ült rajta a tulajdonosa egy darabig.
További rövid tények:
- Óránként annyi vécépapírt használunk, amennyivel 14-szer körbe lehetne tekerni a Földet.
- A kaka fontos önvédelmi fegyver az állatoknál, sőt, területmegjelölésre is használják azt, például a szurikáták, a makákók vagy a borzok.
- Ha kukoricát ettél, észrevehetted, hogy a kakiban szinte ugyanolyan külsővel láttad viszont. Ez egy kicsit megtévesztő, mert az emésztőrendszerünk lebontja bizonyos részeit. De a kukoricaszem kemény, külső héjával már nem birkózik meg. Ez egyébként támpontot adhat neked arról, milyen gyorsan alakítja a szervezeted kakivá az ételt!
A kisebbeknek szóló kakakönyvről itt, a nagyobbaknak írt kakatényekről itt olvashatsz bővebben.
