1955-ben, egy nyári estén történt az egyik legfurcsább ufóészlelés: a Kelly-Hopkinsville eset.
Egy mindentől távoli, elszigetelt tanya volt a történet központja, ahol épp barátokat láttak vendégül. A környékbeliek előbb furcsa égi jelenségeket figyeltek meg késő éjjel: valami leesett az égből. Ez lehetett akár meteor vagy visszatérő űreszköz is, hiszen ekkor már működtek az első műholdak. Ám a tanyasi ház ablakában hamarosan megjelentek a lények.
Hogy ezek mik voltak, azt utólag már lehetetlen megállapítani; ahogy azt is, volt-e ott valami egyáltalán. Nyolc felnőtt és három gyerek szenvedte el a találkozást. A kutya ugatásával kezdődött, és amikor a férfiak kimentek körülnézni, gyanús mozgást láttak a bokrok között. Rendes vidéki amerikaiként azonnal fegyvert fogtak, hogy elbánjanak a tolvajokkal vagy vadállatokkal.
De a bozótból alacsony, fémes zöld bőrű, különös arcú teremtmények bújtak elő. Minden félelem nélkül közeledtek az emberek felé, azok pedig halálra rémülve tüzeltek. A sörétes puska hanyatt vágta az idegent, de az azonnal felpattant, és a társaival együtt visszamenekült a sűrűbe. A férfiak pedig a házba, ahol alig hittek nekik a családtagjaik. Amíg meg nem jelent az ablakban egy leírhatatlan fej. A lakók órákon át lövöldöztek az ablakokon át kukucskáló, a falakon és a tetőn kaparászó idegenekre.
Ezek körülbelül egyméteres, nagy fülű, kissé robotszerű valamik voltak, majdnem földig érő kezekkel. A lövöldözés és a találatok ellenére konokul próbáltak bejutni a házba. Úgy tűnt, hogy nem lehet fegyverrel megölni őket. Végül a lakók elszánták magukat, kirohantak az autóikhoz, és a helyi rendőrséghez hajtottak.
A rendőrök megállapították, hogy a tanúk egyike sem ivott alkoholt. A helyszínen ők már nem találtak idegeneket, csak a csetepaté nyomait: szétlőtt ablakokat és egyéb romokat. A tanya lakói nem álltak szóba az újságírókkal, pedig éveken át kergették őket. Így az kizárható, hogy a feltűnést és hírnevet keresve találták ki a történetet.
A leírás szerint az idegenek leginkább a fantasy regények goblinjaira hasonlítottak. Szkeptikus, vagyis kételkedő kutatók arra jutottak, hogy a pánikoló farmerek fülesbaglyokat láttak, és azokat nézték földönkívülinek.
Ennek ellentmond, hogy ezek az emberek nyilván láttak baglyot már korábban is. Hiszen a természetben éltek, több állattal találkoztak egy nap, mint emberrel.
A Kelly-Hopkinsville eset érdekes fejezete az ufókutatásnak. Ekkor még nem terjedt el a ma már közismert „roswelli idegen” képe. Az ott észlelt lények is teljesen mások, például hiányoznak a nagy fekete rovarszemek. Ugyanakkor ilyesfajta manókról már az ufóláz előtt is terjedtek legendák. Ilyen például a doveri démon néven ismert nagy fejű, szürkés bőrű erdei teremtmény. Ehhez hasonló lényeket említenek indián mesék is.
A történetnek máig nincs magyarázata. Talán soha nem is lesz, hiszen a tanúk már nem élnek, fotók pedig nem készültek. Akkoriban az ilyen farmokon nem a kamerás mobil volt kéznél, hanem a puska. Mindenesetre amíg újabb találkozás nem történik, addig a goblinok maradnak a mitológiában és a fantasy regényekben. És a Pokémonban: Sableye figuráját épp a hopkinsville-i goblinokról mintázták.
Ufókról már egy csomót írtunk korábban. Egy válogatott gyűjteményt itt találsz ezekből.
