Kértétek tőlünk, hogy írjunk az egyszarvúakról. Ezek a mitikus lények ma már részei a popkultúrának, lehet kapni unikornisos plüsst, iskolatáskát, uzsonnásdobozt és így tovább. Sokaknak az egyszarvú hallatán a Gru című mese ugrik be, amelyben Agnes, az egyik kislány a lények totális megszállottja. Lefekvés előtt is róluk énekel (ecca ecca eccarvúúú), és végül, amikor egy vidámparkban meglát egy plüssunikornist, felkiált, hogy OLYAN CUKI, HOGY BELEHALOOOOK!
Az egyszarvúakat a legtöbbször fehér lóként ábrázolják, amelynek a fején egyetlen spirál alakú szarv van. Voltak idők, amikor sokan azt hitték, unikornisok tényleg léteznek. De a lényt igazából több valós állat ihlette, nem konkrét leírások.
Más-más helyeken és kultúrákban eltérő dolgokat szimbolizál az unikornis.
- Van, ahol a tisztaság és az erkölcsösség,
- van, ahol a megszelídíthetetlen vadság,
- van, ahol az elkerülhetetlen vég, a halál jelképe,
- de az unikornisok a Bibliában is megjelentek,
- manapság pedig a melegek egyik fontos szimbólumává vált.
Honnan indultak?
Az első, unikornisokat ábrázoló műalkotások némelyike az Indus-völgyi civilizáció idejéből származik. Ez a civilizáció több mint 4000 évvel ezelőtt virágzott a mai Északnyugat-India és Pakisztán területén. De a kínaiak is utaltak rá, szintén több ezer éve. Félénk, magányos lényként írták le az egyszarvút, egy őz testével, többszínű és pikkelyes, sárkányszerű bőrrel és szarvakkal.
A nyugati irodalomban a Kr. e. 4. században jelent meg először írásos említés róla. Ktésziasz Knidiosz görög orvos és történetíró indiai utazók beszámolóit írta le. Ők egy ló méretű, fehér testű, kék szemű és vörös fejű állatról meséltek neki. Minden bizonnyal ebben az esetben is vad szamarakról és indiai orrszarvúkról volt szó.
Hogy jön ide a kereszténység?
Meglepő módon az unikornis egy ponton bibliai állat lett. Ehhez fordítási hibák is hozzájárulhattak. A héber Biblia több helyen is említi a re’em nevű állatot, gyakran az erő metaforájaként. A re’emre, mint a vad, fürge, megszelídíthetetlen, szarvakkal élő állatra való utalások leginkább az őstulokra illenek. De a Bibliát héberről görögre fordító tudósok az állatot monokeros-nak fordították, ami azt jelenti: egy szarv. A szó később a görög Biblia latin fordításában „unicornus” lett, az angol fordításokban pedig „unicorn”, vagyis unikornis. Az egyszarvú így Jézus Krisztussal és a tisztasággal társított bibliai állattá vált. És a mai napig megtalálható a szentírásban:
„De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét, elárasztatom csillogó olajjal.” Zsolt. 92.11
Az olasz felfedező, Marco Polo felháborodva jött rá az ázsiai utazásai során, hogy az egyszarvúakról szóló történetek… nos, egyáltalán nem helytállóak. Látott egy állatot, amit egyszarvúnak hitt, és ezt írta róla: „Rettenetes látványú állat, és egyáltalán nem olyan, mint amilyennek mi elképzeljük és leírjuk hazánkban. (…) Az állatok örömmel élnek a sárban és a mocsárban.” Polo úgy írta le a lényt, hogy nagy, fekete szarva, bivalyhoz hasonló szőre és elefántszerű lába van. „Nagyon csúnya bestiák” – tette hozzá. Ma már széles körben elfogadott, hogy a Polo által látott „unikornis” valójában egy orrszarvú volt.
Rengeteget fizettek érte
A középkorban a tengerészek és a kereskedők úgy árulták az unikornisszarvat, mintha nem lenne holnap. Az európai piacokon is megjelent, a nemesi családok elképesztő összegeket voltak hajlandók kifizetni érte. A 17. században a londoni újságok gyakran cikkeztek „igazi unikornisszarvból készült” csodaelixírekről, betegségeket gyógyító szerekről. De a nemesek is szarvból készült poharakból ittak, mivel a hiedelem szerint azok védelmet nyújtottak a mérgezés ellen.
A valóságban a kereskedők a narválok agyarait adták el unikornisszarvként. Ezek nem csodalények, hanem cetek az Északi-sarkvidékről, és hosszú, több méteres, agyarakra emlékeztető fogaik vannak. De mivel Európában senkinek nem volt fogalma arról, hogyan is néz ki egy unikornisszarv, a narválfogak könnyen számíthattak különlegességnek. A hiedelem, miszerint az egyszarvúk valóban léteztek, a 18. századra elhalványult. És azóta sem talált senki unikornist.
Mivel az unikornisok és a szivárványok az elmúlt évszázadokban összekapcsolódtak, a 21. századra a mitikus lények meleg ikonná váltak. Vagyis sok helyen használják őket a melegség és az egyediség kifejezésére. Skóciában pedig konkrétan nemzeti állat, és az ország címerében is egyszarvúak láthatók. Persze sokan szeretik csak úgy a cuki, mitikus, varázslatos lényeket, amelyekre mindenki kíváncsi… de soha nem látjuk majd őket.
Források: Medium. St. Neots Museum. Britannica. National Trust for Scotland. Live Science. Wikipedia.
