Hidegfrontot kapunk ma, itt-ott még eshet is. Boldog névnapot mindenkinek, aki Kálmán vagy Ede. Esetleg Eduárd.
Ma van egyébként az amerikai haditengerészet születésnapja is. Nekik is minden jót, de ma nem írunk hadihajókról; bár korábban volt rá példa. Minket ez kevésbé érint, mivel a Balatonon nincs sok értelme háborúzni, mert a túlparton is mi vagyunk.
Minden gyerekre rászóltak már, hogy ne beszéljen csúnyán… mert azt nem illik. Sőt ilyenkor még az is előkerülhet, hogy bezzeg az én időmben nem mondtak ilyeneket a gyerekek. Általában ami úgy kezdődik, hogy bezzeg az én időmben, az tévedés lesz, de erről is írtunk már. Ma viszont arról mesélünk, milyen cifrán káromkodott a magyar már évszázadokkal ezelőtt is! És semmivel sem finomabban ám: a káromkodásra az egyik régi kifejezés az, hogy „műveli az Istent”. Mert ha felforrt az indulat, már akkor is az Isten itta meg a levét. Többek között.
Addig is jön a képregény, egyéb olvasmányok, este meg a híradó. A lehetőségekhez képest tűrhető hétfőt kívánunk!