A következő hónapokban minden az áprilisi országgyűlési választásról szól majd. Nyilván tudjátok: itt dől el, ki vezeti Magyarországot azután. De pontosan hogyan? Erről lesz most szó.
A kormány főleg törvényekkel irányítja az országot. Például megváltoztatja az adózást, a tantervet, eldönti, hogy mire mennyi pénzt szán, mit építtet. A törvények elfogadásához az országgyűlés többsége szükséges. A választáson arról szavazunk, kik legyenek az országgyűlési képviselők a következő ciklusban, vagyis 4 éves időszakban. A kormányról vagy a miniszterelnök személyéről közvetlenül nem döntünk, őket majd a parlament választja meg. De persze lehet tudni, melyik párt kit ajánl.
Kétszer szavazunk
A választásra jogosult állampolgárok nem is egy, de két szavazólapot is kitöltenek. Az egyiken a pártok listájára szavaznak. Ez egy névsor, azoknak a neveivel, akik képviselők lehetnek, ha a lista elég szavazatot kap. Ahhoz, hogy egy párt a listáról embereket küldhessen az országgyűlésbe, legalább a szavazatok 5 százalékát meg kell kapnia. Ez a parlamenti küszöb. Azért találták ki, hogy mindenféle incifinci pártocskák ne ugrabugráljanak a törvényhozásban.
A másik szavazatot az egyéni képviselőjelöltre adjuk. Az egész ország fel van osztva választókerületekre, összesen 106 ilyen van. Ezekből az lesz képviselő, aki a legtöbb szavazatot kapja. Ezek az emberek elvileg a saját kerületük érdekeit képviselik az Országházban, tehát mondjuk a dombóvári küldött próbál fejlesztéseket szerezni a városának. Ez aztán nem mindig működik, de a választók is sokszor csak a párt szerint szavaznak, és nem nézik a jelölt személyét.
Minden választókerületben van egy csomó szavazókör, itt lehet szavazni; általában iskolákban, óvodákban. Ezt a helyi választási bizottság intézi, amelybe minden párt küldhet tagokat. A választás lezárultakor ők nyitják fel az urnákat, és összeszámolják a szavazatokat. Azért van ott minden párt embere, nehogy valaki csaljon.
Épp ezért nem is lehet úgy elcsalni a választást, hogy a központi szerveren átírják a számokat. Ha a választókerületekben rendesen számoltak, akkor azoknak a számoknak az összege lesz az országos eredmény.
Ki nevet a végén?
Amikor ez kész, kiderül, hogy ki nyerte az egyéni választókerületeket. Ezzel 106 képviselő már meg is van. A listás szavazatokat felküldik az Országos Választási Bizottságnak, ahol összesítik őket.
Bonyolult matematikai képlettel számolják ki, hogy hány szavazat hány képviselői helyet – mandátumot – ér. Végül összesen 199 képviselőnek kell kijönnie, mert ennyi hely van a parlamentben.
Amikor ez is megvan – általában már a választás napján késő este –, akkor kihirdetik az eredményt. A vesztes szomorúan elkullog, a győztes pedig nekilát a kormányalakításnak, és előkészíti a legfontosabb teendőket.
Szoros eredmény esetén előfordulhat, hogy a vesztes fél újraszámlálást kér. Ezt inkább egyéni körzetekben szokták, de például legutóbb a budapesti főpolgármester-választás is így dőlt el.
És mekkorát nevet?
A választásnak nemcsak az a tétje, hogy ki nyer. Az is, hogy sikerül-e valamelyik pártnak kétharmadot szereznie az országgyűlésben. Ez ugyanis sokkal több lehetőséget ad, mint ha csak többségük van. A Fidesznek eddig négyszer összejött. Igaz, az első után úgy módosították a választási törvényt, hogy a győztes könnyen kerüljön kétharmados többségbe. Most új helyzet van, mert a Tisza Párttal felnőtt egy olyan erő, ami összemérhető a Fidesszel.
Más országokban másképp működik a választás, és a kormányzás is. Európában általában jóval több párt kerül a törvényhozásba, de ritkán van egyetlen pártnak többsége önmagában. Ezért szövetségeket, koalíciókat kötnek, és együtt kormányoznak. 2010 előtt Magyarországon is így volt. Magyar Péter egyébként azt ígéri, ha a Tisza Párt kellő többséget szerez, megváltozatja a választási törvényt. Előbb azonban a mostani rendszerben kellene nyernie.
