Barcelona nagyon sokszínű város. A középkori városrész szűk utcáin sétálva például egy kapualjban belebotolhatunk egy nagyon is mai műalkotásba, Samuel Salcedo Wrecking Ball (azaz bontógolyó) című szobrába.
Ez az első pillanatra is igencsak meghökkentő látvány a 16. században épült palota, a Palacio Cervello udvarában található. Ez ad helyet a Moco Múzeumnak, ahol világhírű kortárs művészek festményei, szobrai, művészeti videói sorakoznak.
Többek között a barcelonai születésű Samuel Salcedo több alkotása is. A most tárgyalt szoborhoz viszont még csak be se kell mennünk az épületbe.
Megénekelt építkezési eszköz
A bontógolyó az a hatalmas, nehéz golyó, amit épületek bontásához használnak. Hosszú lánccal egy darura rögzítik, és a bontásra ítélt falnak lendítik. Így gyakorlatilag szétverik az adott házat. Mutatjuk:
Miley Cyrusnek van egy nagy slágere is erről. Egy nagy és elkeseredett szerelemről énekel, ahol a lány bontógolyóként mindenáron szeretné áttörni a szerelmét körülvevő láthatatlan falat.
Lehet, hogy e nagy slágerről jutott eszébe Salcedónak is, hogy a bontógolyót és az emberi érzelmeket összekapcsolja. Mindenesetre két évvel a dal megjelenése után, 2015-ben elkészítette a művét. Ez került a Moco Múzeum bejáratához.
A fejekben lejátszódó érzelmek
Tulajdonképpen hatalmas fémgömbökről van szó, amelyek azonban emberi fejet ábrázolnak. Sőt, mivel a kisbabáknak van a testükhöz viszonyítva nagy fejük, leginkább az jut eszünkbe, hogy babafejeket látunk. Ezt azért a bontógolyóval összehozni elég rémes, brutális dolog.
Samuel Salcedo azonban nem egészen erre gondolt. Ő azt próbálja bemutatni, hogy az emberi gondolatok, a félelmek, a stressz és a kimondatlan érzések olykor olyan erősek lehetnek bennünk, mint egy rombológolyó. Csak ezek belülről „ütnek”.
A szobor nem ijesztgetni akar, hanem felismerést adni: teljesen rendben van, ha néha túlterheltnek érezzük magunkat. De erről fontos beszélni. Akár nektek is ismerős lehet ez a belső feszültség, amikor állandóan nagy elvárásokkal találkoztok, vagy nagyon erős érzelmeket éltek meg.
Tőlünk is függ, mit látunk a szobrokon
Salcedo más műveinek is a középpontjában az emberi arc és fej áll, de ez nála nem mint portré, hanem mint az érzelmek és gondolatok „térképe” jelenik meg. Nem az érdekli, hogyan nézünk ki kívülről, hanem az, mi zajlik bennünk.
Épp ezért a szobrai gyakran feszültek, szorongók vagy éppen dühösek. Olyan érzelmeket mutatnak meg, amelyeket a hétköznapokban sokszor elrejtünk.
A művei ráadásul olyan tükrök, amelyeknél az arcok és kifejezések nem egyértelműek. Attól függ, milyen képet mutatnak, hogy ki nézi és milyen hangulatban.
Sőt, lehet, hogy ha valaki egyszer felszabadultan, jókedvűen találkozott például az ő bontógolyójával, majd később, mondjuk szomorú hangulatban, akkor egészen mást lát bele ugyanabba a műbe.
„Az életben nem lehet mindent irányítani, ez nyugtalanságot kelt. Talán ez a nyugtalanság munkáim vezérmotívuma” – magyarázta a Barcelona környékén élő művész. De azt is hozzáteszi, hogy azért a szobraiban mindig van egy csipetnyi humor is.
Alkotásai Párizstól Berlinig, New Yorktól Dubajig világszerte megjelennek múzeumokban, galériákban és kortárs művészeti kiállításokon.
