A tengerészek körében évszázadok óta keringenek történetek olyan hajókról, amelyek legénység nélkül, szellemként szelik az óceánokat. Azok, akik hosszú heteket töltöttek a tengeren, pláne a sötétebb, ködösebb tájakon, simán nézhettek hajónak egy-egy fura alakú sziklát is. Sok mese alapja volt az, hogy valamit rosszul láttak, vagy félreértettek az emberek.
De kísérteties, elhagyott hajók tényleg léteztek. Sőt, léteznek ma is. A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet, az IMO adatai szerint 2020-ban több mint 400 gazdátlan hajó sodródott a nemzetközi vizeken. Ezek nagy része elhagyott vagy elszabadult halászhajó, de volt köztük olyan is, aminek a legénysége egy vihar miatt a tengerbe veszett. Sok szellemhajó csak a mesében létezett, de van néhány ismertebb, valódi eset is.
A Bolygó Hollandi (The Flying Dutchman)
A leghíresebb szellemhajó talán a Bolygó Hollandi volt. Ugyan ez csak egy kísértetsztori, de az is elképzelhető, hogy volt egy konkrét hajó, aminek a története megihlette a korabeli tengerészeket. A fura név egyébként egy eltévedt holland kereskedőhajót takar. A legenda szerint a 17. században egy makacs kapitány elhatározta, hogy megkerüli a Jóreménység fokát, vagyis Afrika déli csücskét, ha törik, ha szakad. Már majdnem odaért, amikor hatalmas viharba került.
A hajónak eltörött az árboca, kormányozhatatlanul sodródott. Ekkor azonban a kapitány alkut kötött magával az ördöggel. Az alku úgy szólt, hogy a hajó megmenekülhet ugyan, de soha nem köthet ki, az idők végezetéig ott fog keringeni a tengeren. A legenda szerint azt, aki megpillantja az állítólag még ma is bolyongó vitorlást, szerencsétlenség éri. Állítólag a szellemhajó vöröses fényben derengve bukkan fel a ködből a viharos éjszakákon. Ezt a jelenséget egyébként egy különleges optikai csalódás is okozhatja, ami a délibáb egy fajtája. És valóban nagyon ijesztő lehet.
A holttestekkel teli szellemhajó, az Octavius
Vannak kevésbé ismert történetek is, olyan hajókról, amik valóban léteztek. Az Octavius nevű angol kereskedőhajó például 1775-ben bukkant fel Grönland partjainál, 14 évvel azután, hogy útnak indult Kína felé, 28 emberrel a fedélzetén. Azt nem tudni pontosan, hogy mi történt a hajóval, de amikor a grönlandi bálnavadászok a vitorlásra léptek, 28 halálra fagyott holttestet találtak rajta.
A kapitány a kabinjában, az asztalánál ült, kezében egy toll volt, előtte pedig a naplója hevert. Az utolsó bejegyzése 1762-ben, közel egy évvel az indulás után született. Ebből az derült ki, hogy a kapitány kockáztatott, nem akarta Afrikát megkerülve körbehajózni a Földet. És, mint ahogy más kalandorok is korábban, megpróbálta megtalálni az északnyugati átjárót Kína felé. A hajó valószínűleg a jég csapdájába került, ahonnan több mint egy évtized után szabadult ki. Ekkor sodródhatott el Grönland felé.
A Mary Celeste, aminek a történetén évekig csámcsogott a korabeli bulvársajtó
Egy másik ismert, valódi „kísértethajó” a Mary Celeste nevű teherhajó volt, amit 1872. decemberében találtak meg az Azori-szigeteknél. A hajó alkoholt szállított Amerikából Olaszországba. A korabeli hírek szerint a hajó tökéletes állapotban, bőséges élelmiszerkészlettel és érintetlen raktérrel sodródott, de a megtalálói szerint egy lélek sem volt a fedélzetén. Mindössze egy mentőcsónak hiányzott róla, de sem ez, sem a legénység tagjai nem bukkantak fel sosem.
A megtalálása után a hatóságok nem tudták kideríteni, mi történhetett. Több elmélet született a lázadástól a biztosítási csalásig, a kalóztámadástól egy rejtélyes tenger alatti földrengésig. A korabeli sajtóban már óriáspolipokat és földönkívülieket is felemlegettek a rejtély hátterében. A Mary Celeste sokáig izgatta az emberek fantáziáját. Annyira, hogy például Sir Arthur Conan Doyle író, akinek Sherlock Holmes detektív alakját is köszönhetjük, könyvet is írt a hajóról. Sőt, még egy film is készült róla, Lugosi Béla főszereplésével.
Az SS Baychimo, az egyik „leghosszabb életű” kísértethajó
Volt egy olyan vízi jármű is, aminek a legénysége megmenekült ugyan, de a hajó üresen kezdett kísérteni. Az SS Baychimo egy erős, acéltestű kereskedelmi hajó volt, ami 1921-ben állt szolgálatba Kanada és Alaszka partjainál. Tíz évvel később azonban egy szokatlanul hideg téli napon a hajó a jég fogságába esett. A legénység hetekig küzdött, hogy valahogy ki tudja szabadítani a hajót, de végül kénytelenek voltak elhagyni a fedélzetet. A közelében, a jégen építettek menedéket maguknak a hajó rakományából.
Egy hatalmas, három napig tartó hóvihar után a hajó viszont egyszerűen köddé vált. Mindenki azt hitte, hogy a jég összeroppantotta, és a Baychino elsüllyedt. De nem ez történt. A következő 38 évben tengerészek több tucatszor látták a hajót, ahogy a jégtáblák közt sodródik. Volt, aki le is fotózta, és olyan is, aki a fedélzetére is feljutott. Utoljára 1969-ben látták Alaszka partjainál, de mire a mentőcsapatok odaértek, a hajó megint eltűnt. Valószínű, hogy ekkor végleg elsüllyedt. 2006-ban az alaszkai hatóságok megpróbáltak a legendás hajó nyomára bukkanni, de nem jártak sikerrel.
