Az emberiség mindig is csodálattal nézett fel a Holdra. Meséltek róla történeteket egymásnak, sokan azt is gondolták, hogy titokzatos lények lakják. Ma már nemcsak nézzük ezt a gyönyörű és titokzatos égitestet, hanem már jártunk is ott.
Több mint fél évszázada
1969-ben Neil Armstrong amerikai űrhajós volt az első ember, aki a Holdra lépett. Amikor az Eagle (Sas) névre keresztelt holdkomp ajtaján kilépett a felszínre a következőt mondta:
„Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.”
Az ő nevét és ezt a történelmi mondását szinte mindenki ismeri. Pedig nem egyedül szállt le, a hodkompon vele volt Edwin Aldrin is. Ő azonban csak a második volt, aki rálépett a Hold felszínére, az ő neve így, pechére, nem olyan ismert.
Azóta még öt alkalommal követték őket különböző űrhajósok. Az utolsó két ember, név szerint Eugene Cernan és Harrison H. „Jack” Schmitt 1972-ben járt a Holdon. Azóta viszont több mint 50 év telt el anélkül, hogy bárki visszatért volna.
Az új rekord
Ezért is nagyon érdekes az amerikaiak mostani Artemis-küldetése, amely épp azt szolgálja, hogy előkészítsen egy újabb Holdra szállást. Bár volt több csúszás, majd némi vécé probléma is, de vasárnap éjjel, az Orion űrhajó el is érte a Hold környékét, és belépett annak gravitációs mezejébe. Ez azt jelenti, hogy a Hold ott már „magához húzza” az űrhajót, és egy különleges pályára állítja.
Az Orion négy űrhajósa, Reid Wiseman, Victor Glover, Christina Koch és Jeremy Hansen már most történelmet írt az útjával. Olyan messzire jutottak ugyanis a Földtől, mint még soha senki korábban. Több mint 406 ezer kilométerre! Korábban az Apollo 10 tartotta ezt a rekordot 405 747 kilométeres távolsággal.
A Hold „sötét oldala”
Az Orion űrhajó a különleges útja során elrepült a Hold túlsó, úgynevezett „sötét oldala” fölött is. Ez nem azt jelenti, hogy az a rész mindig árnyékban van. Csak azt, hogy a Hold mindig ugyanazt az oldalát fordítja a Föld felé, ezért a másik oldalát innen soha nem látják az emberek. Ez a „rejtett oldal” ezért sokáig tele volt titkokkal, és csak az űrkorszakban láthattuk meg először, hogy mi is van ott.
A Hold sötét oldala a művészeket is régóta megihleti. Például a Pink Floyd együttes híres albuma, a The Dark Side of the Moon is a Hold e titokzatosságára utal.
Az Artemis–2 legénysége most megfigyelhette ezt az oldalt. Ott a napfény például úgy bukkan fel a Hold peremén, mintha egy fordított napfogyatkozást látnánk – ez ritka és gyönyörű látvány.
A kapcsolatuk közben egyébként egy időre meg is szakadt a Földdel, mert a Hold leárnyékolta a rádiójeleket, így az űrhajósok teljesen egyedül voltak egy darabig odafent.
Emberi „lakók” a Holdon
Az Artemis-program célja nemcsak az, hogy újra eljussunk a Holdra, hanem az is, hogy ott is maradjunk. A tervek szerint 2028 körül ismét űrhajósok léphetnek a Hold felszínére, és később akár állandó holdbázis is épülhet ott, amiben hosszabb ideig is élhetnek emberek.
Ez azért fontos, mert a Hold egyfajta „ugródeszka” lehet a még távolabbi űrutazásokhoz – például a Mars felé.
Új űrverseny
Nemcsak az Egyesült Államok érdeklődik a Hold iránt. A 60-as években még rajta kívül a másik akkori szuperhatalom, a Szovjetunió között folyt egy űrverseny, most Kína lett a kihívó. Saját holdprogramon dolgozik a távol-keleti nagyhatalom, és a tervek szerint 2030-ig ők is embert küldenének a Holdra.
Az Artemis 2 most új fejezetet nyitott a Hold megismerésében és meghódításában. A következő lépcső már a 2027-re tervezett Artemis 3. program lesz. Akkor is az Orion űrhajót használják majd.
Ennek során, 55 évvel az eddigi utolsó emberi holdraszállás után, négy űrhajós közül kettő újra le is száll maj. Méghozzá egy nő és egy színes bőrű űrhajós. Ők is történelmet írnak majd, mint az első Holdra lépő nő és az első Holdra lépő színes bőrű.
A további Artemis küldetések során pedig a tervek szerint már el is kezdik felépíteni a holdbázist.
Ez azt jelenti, hogy hamarosan nemcsak látogató lesz az ember a Holdon, hanem pár év múlva akár valódi „lakója” is.
