Tombol a tavaszi szünet, bár a szeles idő miatt akár őszi is lehetne. Jó hír, hogy ma legalább sütni fog a nap, délután pedig 14-19 fok várható.
Boldog névnapot kívánunk a Herman nevű olvasóknak!
Ha már a napsütésről volt szó az előbb, ma egy kis napszemüveg-történelem következik. A napszemüveg, ahogy ma ismerjük, csak a 20. század végén jelent meg. De az inuitok már évezredekkel ezelőtt is viseltek mindenféle csontból és bőrből készült szemvédőt. Ezeknek a közepén kis réseket hagytak, amelyek egyrészt jók voltak arra, hogy ne bántsa a szemüket a hóról visszaverődő napfény, másrészt, hogy fókuszáltabban tudjanak vadászni.
A legendák szerint Nero császár smaragdlencsés szemüveget viselt, miközben a gladiátorharcokat nézte, ezt pedig a kínaiak fejlesztették tovább. Bár ők inkább az arc eltakarására használták a kiegészítőt. A legkorábbi szemüvegeket a 18. században, Velencében gyártották, ahol nagy hagyománya volt az üvegkészítésnek. De egy londoni patikus is kísérletezett mindenféle zöld lencsékkel, hogy azzal gyógyítsa a látásproblémákat. Az első tömeges gyártásban készült napszemüvegek 1929-ben kerültek a polcokra és nagyon hamar divatossá váltak. Az 1930-as években pedig az úgynevezett polarizált napszemüvegek is megjelentek, amelyek képesek kiszűrni a káros sugarakat, a vakító fényeket.
Mindez azért jutott eszünkbe, mert megtudtuk, hogy 13 dolgos év után nyugdíjba megy egy napszemüveges rendőrló. A brit hatóságoknál szolgáló Luna szemproblémákkal született, de ez nem állította meg őt abban, hogy nagyszerű karriert fusson be. Ebben segítségére volt a direkt neki készített napszemüveg is, mert ha azt hordta, nem zavarta őt a rossz szeme munka közben. Luna korábban a királyi család udvarában dolgozott, a néhai II. Erzsébet királynő temetésén is szolgálatban volt. Neki nagyon boldog nyugdíjas éveket, nektek pedig nagyon szép napot kívánunk!
