Annak ellenére, hogy 2026-ot írunk, az emberek gondolkodásmódjára még mindig erősen hatnak a hagyományos nemi szerepek a munkavállalással kapcsolatban is. (Ez egyébként az egyik legfőbb genderrel kapcsolatos vita is. Hogy vajon tényleg úgy működnek a lányok és a fiúk, ahogy szeretnének, vagy úgy, ahogy a társadalom elvárja tőlük.)
A Yettel nevű cég legfrissebb kutatása azt mutatta meg, hogy a magyar lakosság közel 80 százaléka szerint még ma is vannak „fiús” és vannak „lányos” szakmák.
Ezt persze a nemek nem látják egyformán. Míg a férfiak 84 százaléka mondja azt, hogy a határ egészen éles a két nem által betöltött szakmák között, addig a nők valamivel optimistábbak. Náluk ez az arány „csak” 75 százalék. Ugyanakkor a válaszadók nagy többsége, 79 százaléka szerint most jobb a helyzet, mint korábban. ŐK azt mondják, hogy a társadalom ma már sokkal rugalmasabban kezeli a pályaválasztást, mint 10–30 évvel ezelőtt.
A többség szerint ma is vannak kőbe vésett szabályok a munkavállalásban
A kutatás adatai alapján bizonyos területek szinte „bebetonozódtak” egy-egy nemhez a közvélemény szemében. Sokan úgy gondolják, hogy vannak klasszikus női munkakörök. A lista élén továbbra is a kozmetikus és az óvodapedagógus szerepel. De ide tartoznak a dajkák és általában mindenki, aki kisgyerekekkel foglalkozik. Ezeket a hivatásokat a mai napig a gondoskodással azonosítják, amit a többség amolyan „női dolognak” tart.
A férfiasnak tartott munkák többsége a technológiai és műszaki szektorba tartozik. Ilyen például az informatikus, mérnök, villanyszerelő, autószerelő. Emellett tipikusan a honvédelem és a tűzoltóság tartozik ebbe a kategóriába.
Léteznek azonban olyan szakmák is, ahol a megítélés már árnyaltabb. Míg a cégvezetést vagy a rendőri munkát még mindig inkább a férfiakhoz kötjük, addig a HR, a marketing, a könyvelés vagy a pszichológia világa egyértelműen a női oldal felé hajlik a köztudatban.
A fiatalabbak szerencsére már kevésbé foglalkoznak a nemi különbségekkel a munkában
Szerencsére a fiatalok már ebben a kérdésben is sokkal előrébb vannak, mint az idősebb generációk. A felmérés egyik legizgalmasabb megállapítása, hogy a 16–29 éves korosztály bár még érzékeli ezeket a hagyományokat, de aktívan rombolja is azokat. Különösen a modern technológiai munkakörökben látszik ez a változás.
De még a már említett honvédelemnél is. A NATO hadseregeiben ma minden tizedik katona nő, és a számuk évről évre gyarapszik.
Az adatokkal való munka, az informatika vagy a cégvezetés a harminc éven alattiak nagy többsége szerint már sokkal kevésbé, vagy egyáltalán nem kötődik nemekhez. Ennek ellenére főleg a lányoknak nehezebb olyan munkákat vállalni, amik „férfiasnak” mondhatók. A fiúk pedig a legritkább esetben kezdenek bele egy „lányos” szakmába.
A lányokkal szemben jóval több az elvárás
A kutatás kitér arra is, hogy sokszor nem is a lányok képessége, bátorsága hiányzik ahhoz, hogy egy-egy szakmába belevágjanak, hanem az, hogy sokukat már kicsi korukban befolyásol a társadalmi elvárás és a különböző mélyen gyökerező sztereotípiák. Ilyenek például az, hogy lányok kevésbé jók a természettudományos, matematikai vagy informatikai területeken. Ezzel szemben sokkal jobban kommunikálnak, ügyesebben szerveznek mint a fiúk.
A kutatásban rákérdeztek arra is, hogy mi befolyásolja a fiatal nőket a karrierjükben, a szakmaválasztásban. Ebből az derült ki, hogy elsősorban az, hogy mit szeretnének valójában csinálni. A lányok 55 százaléka monda azt, hogy az egyéni tehetség és érdeklődés vezeti őket leginkább.
A másik fontos tényező a család és a szülői minták követése. A fiatal nők 49 százaléka monda azt, hogy a közvetlen rokonsága motiválta a munkakeresésben. Érdekes módon a várható fizetés, és a stabil munkahely lehetősége csak a harmadik helyre került, a lányok 48 százaléka választ karriert ennek alapján. A divatos szakmák, a közösségi média véleményformáló ereje is számított a szakmájuk kiválasztásában.
Sosincs késő váltani
Egy másik nagyon érdekes kérdés azt vizsgálta, hogy mennyire hisznek az emberek abban, hogy karriert lehet váltani és egy teljesen másik szakmában is el lehet helyezkedni az életünk során. Ebben a kérdésben a fiatalok kevésbé derűlátóbbak. A hatvan évnél idősebbek viszont jóval reálisabbnak látják annak a lehetőségét, hogy újra lehet kezdeni. Ez azt is jelenti, hogy nem kell elkeseredni, ha nem vesznek fel rögtön egy technikumba vagy nem kezdesz bele egy bizonyos munkába az iskola után. Ugyanis az életed bármelyik pontján nekiláthatsz valami új szakma megtanulásának.
