Leállította a Tisza-kormány az új vendégmunkások beléptetésének egyik formáját. Várható lépés volt, hiszen már a kampányidőszak alatt is megígérte a párt, hogy ha nyer, a hazai dolgozókat helyezi előtérbe. De kik azok a vendégmunkások? Tényleg elveszik a magyar emberek munkáját?
Az elmúlt években – főként Budapesten – egyre több külföldi munkavállaló jelent meg. Ők a vendégmunkások, akik meghatározott céllal jönnek az országba. Adott ideig tartó engedéllyel, szerződéssel érkeznek gyárakba, raktárakba, építkezésekre vagy szolgáltató cégekhez (pl. futárként, konyhai kisegítőként) dolgozni. Ők az esetek nagy részében nem akarnak itt maradni és itt élni, csupán a munka miatt jönnek.
Vendégmunkásokat akkor alkalmaznak a cégek, ha például hirtelen akarják bővíteni a termelést (nyitnak egy nagy gyárat), ha nincs elég munkaerő helyben, vagy a munkakör nehezen betölthető. A vendégmunkás-rendszernek támogatói és kritikusai is akadnak.
Gyakori az az állítás, amely szerint a külföldiek a magyar dolgozók elől veszik el a munkahelyeket és azzal, hogy itt vannak, csak lenyomják a béreket. Vagyis: nem kell megfizetni a magyar munkavállalókat, ha a külföldiek megcsinálják a munkát sokkal olcsóbban is. A Tisza Párt is azzal érvel, hogy először a magyar dolgozók érdekeit kell szem előtt tartani. Nekünk nem dolgunk eldönteni a kérdést, de a gazdasági szakemberek szerint érdemes néhány szempontot figyelembe venni a témában.
Senki sem olcsó
Amikor a vendégmunkásokról van szó, sokan tömegeket képzelnek el, de Magyarországon valójában körülbelül csak 100 ezer körüli a számuk a 4,5 millió hazai dolgozó mellett. Sok közöttük az ukrán és a szerb, de sokan jöttek a Fülöp-szigetekről, Vietnámból és más ázsiai országokból is.
Nincs könnyű dolguk. Budapesten dolgozó ételfutárok például meséltek már a sajtónak arról, hogy milliókat kellett előre fizetniük azért, hogy itt dolgozhassanak (alacsony bérért), és szörnyű körülmények között laknak. Ez nyilván nem minden vendégmunkásra igaz. Azzal viszont, hogy itt vannak, egyes közgazdászok szerint fenntartják a termelést és részei a gazdasági növekedésnek.
Sok vendégmunkás pedig betanított, fizikailag megterhelő munkát végez, akár több műszakban is. Csirkebontást, állatgondozást a mezőgazdasági telepeken, vagy akár veszélyes anyagok kezelését az akkugyárakban.
Vannak vállalatok, amelyeknek a vezetői szerint az ilyen munkákra egyszerűen nem találnak magyar dolgozókat. Erre pedig a legtöbbször az a válasz, hogy rendes fizetést kellene kínálni, és akkor a magyarok is elvégeznék a kellemetlen, megterhelő munkákat. Mint ahogy egy részük el is ment nyugatra, hogy ilyen feladatokat végezzen a hazainál jóval magasabb bérért.
Ugyanakkor, teszik hozzá a cégek, sok esetben nem is a fizetés a legfőbb gond, hanem, hogy a jelentkezőknek nincs előképzettségük. Pénteken a tejiparban dolgozók írtak arról, hogy az indiai fejőmunkások igen felkészülten érkeznek hozzájuk, és nélkülözhetetlenek a termelés fenntartásához.
Mi jöhet most?
A cégeknek egyébként nem olcsó külföldieket behozni. Ahhoz, hogy egy magyar ember náluk dolgozzon, alig kell intézni valamit. De a vendégmunkásokat a Föld távolabbi pontjairól kell összegyűjteni, idehozni, rendezni a papírjaikat az amúgy szigorú előírások szerint.
Ráadásul a munkaerőhiány nem olyasmi, amely az országban egyenletesen oszlik el. Ha egy cég Zala megyében épít és indít egy új gyárat, hiába dolgoznának ott a szabolcsi vagy a borsodi munkanélküliek, nem tudnának hol lakni. Ilyenkor pedig felmerül a kérdés, hogy ha a külföldiek számára képesek a cégek lakhatást biztosítani, akkor ezt a programot miért nem lehet kapásból a magyarokra szabni.
Vendégmunkások több csatornán keresztül is érkezhetnek Magyarországra. Az új kormány ezek közül csak az egyiket zárta el. Vagyis továbbra is lesz lehetőség arra, hogy külföldiek itt dolgozzanak (és azokat sem küldik el, akik már itt vannak vagy beadták a kérelmüket, hogy jöhessenek). A kormány szándéka, hogy a tömeges munkásbehozatalt állítsa le. A következő hónapokban az is kiderülhet, hogy milyen megoldásokat kínál a munkaerőhiány kezelésére.
