Hiába alkalmaznak az állatkertek szigorú biztonsági szabályokat az állatok és az emberek védelme érdekében, előfordul, hogy néhány kétlábú, négylábú vagy akár szárnyas kijátssza a rendszert és eltűnik a gondozói szeme elől. Rosszalkodó pingvinek, lopakodó oroszlán, sétálgató szurikáta: volt már az elmúlt évtizedekben minden. Fel is idézzük ezek közül a legemlékezetesebbeket!
Négy évvel ezelőtt különleges szökevényt kaptak el a budapesti rendőrök a Dózsa György úton. Sanyi, a pingvin úgy döntött, elindul a Fővárosi Állat- és Növénykertből és nézelődik egy kicsit a fővárosban. De nem jutott messzire, csak egy sarokra. A rendőrök elfogták Sanyit, szelfit is készítettek vele, a madár pedig igazi híresség lett, később külön sajtótájékoztatót is szerveztek a szökése ügyében.
A pingvin akkor még csak féléves volt. Kicsi korukban ezek az állatok kíváncsiak, szeretnek felfedezőutakat tenni. Előfordul, hogy a kerten belül sétálgatnak éjszaka, de olyan csak évtizedenként egyszer történik, hogy kijutnak a kerítésen. Náluk viszont felesleges óriási elválasztóberendezéseket felállítani az élőhelyükön, mert a legtöbbször elfogadják a nekik szánt részt.
Egy-egy szökés után sem emelnek az állatkertben kétszer akkora kerítést. Ehelyett a gondozók megnézik a kamerafelvételeket, megfejtik, hogyan történt a szökés, és megerősítik azt a területet, ahol az állat kijutott.
A felmosónyél parádés története
Sanyi előtt, még a 2000-es évek elején Fülöp, a pápaszemes pingvin szánta el magát egy kalandra. Kétszer is megpróbált elszökni, de hiába. A madarat egyszer a 72-es trolimegállóból szedték össze, ahol békésen várakozott. Micsoda szerencse, hogy nem pattant fel a buszra! Egy másik pingvint, Józsit szintén a Dózsa György útról kellett visszaterelni az állatkertbe.
Korábban egy barna medve hozta rá a szívbajt valakire. Ő ugyan nem jutott ki az állatkert területéről, de sétált egyet, bement a mosdóba és a vécésnéni mögé lopakodott. Jól ráijesztett, mire a vécésnéni orrba vágta és elkergette őt a felmosó nyelével. Kettő évvel ezelőtt egy prérikutya mászkált az egyik állatkert mögötti járdán izgatottan.
Legendás az a történet is, amely szerint a II. világháború, pontosabban Budapest ostromának idején hetekig élt egy állatkerti oroszlán a kisföldalatti, vagyis az 1-es metró alagútjában. Mivel megsérült a ketrece, könnyen kijuthatott, és keresett magának egy biztonságos helyet, ahol kevesen vannak. Végül orosz katonákat vezényeltek ki a befogására és az ostrom után visszavitték a helyreállított ketrecébe.
Valamivel később, a ’60-as években a Veszprémi Állatkertben élt Böbe, a csodacsimpánz. Guineában, elhagyatva talált rá egy magyar mérnök, aki hazahozta őt. Böbe elképesztően intelligens volt, tudott festeni, gyurmázni, szörpöt készíteni és kávét főzni. Egyszer Kádár Jánosnak szolgált fel kávét, aki válaszul megölelte a csimpánzt. Tudományos megfigyeléseket és kísérleteket is folytattak Böbével az állatkertben, sőt, filmek is készültek róla. Az állat egyszer meglógott az otthonából és meglátogatott egy veszprémi családot. Nem ijedtek meg tőle, hiszen ismerték őt.
Városnéző antilop
Mások is megléptek már a különböző állatkertekből szerte az országban. Budapesten szökött már el koronás daru és egy tarvarjú is, Jászberényben meg egy ormányos medve indult kirándulni. Ő egyébként egy kertes házban kötött ki és úgy kapták el, hogy ráborítottak egy vödröt. A pécsi állatkertből egyszer egy zebra vágtázott el pihengetni egy mecseki borvidékre, Veszprémben pedig egy indiai antilop sétálta körbe a várost.
Az állatok jellemzően nem a bezártság vagy a klasszikus értelemben vett szabadságvágyuk miatt mászkálnak el. A legtöbbször pusztán kíváncsiságból, hogy felfedezzenek valami újat. Néhány faj egész nap rohangál a vadonban, és ezek az ösztönök a jó és biztonságos körülmények között is megmaradnak.
Tény viszont, hogy vannak állatok, amelyek a hangos zajoktól vagy az állatkerti látogatók viselkedésétől ijednek meg annyira, hogy futásnak erednek. Általában azért nem jutnak messzire, mert az idegen környezetet rosszul viselik, könnyen elveszetté és ijedtté válnak.
