Biztosan észrevettétek ti is Budapesten, hogy egyes utcákon, tereken, néha az aluljárókban vagy a villamoson furcsán vagy ijesztően viselkedő emberek vannak. Vannak, akik koszos ruhában fekszenek a padon, mások kiabálnak, vagy magukban beszélnek. Vannak, akik a kukákat túrják és zsákokba gyűjtik a műanyag palackokat. És bizony olyanok is vannak, akik agresszíven viselkednek a járókelőkkel.
Amikor ilyen embereket látsz, az bizony ijesztő lehet. És teljesen természetes, ha ilyenkor félsz, vagy dühös vagy, amiért nem tudsz nyugodtan játszani a parkban, vagy mert rossz szag van a buszon, vagy valaki barátságtalanul néz rád. Viszont nem baj, ha te is megérted, hogy kik ezek az emberek és mit keresnek egész nap a kedvenc játszótereden.
Miért látunk egyre több elesett embert?
Ha valakit az utcán látunk elhanyagolt állapotban, először sokszor az jut eszünkbe, hogy biztos hajléktalan. Pedig a valóság az, hogy az elmúlt években, évtizedekben nem lett több olyan ember a fővárosban, akinek nincs hova hazamenni. Az utcákon látott elesett emberek többsége valójában lakik valahol. Sokféle oka lehet annak, hogy valaki egész nap a városban bolyong, épp ezért egészen máshogy kell keresni a megoldást az ő problémáikra. Ami pedig mindenki problémája is.
Az utcán sajnos nagyon sok a lelki vagy pszichiátriai beteg. Ők a betegségük miatt nem tudják kontrollálni, hogy mit csinálnak. Az utóbbi években folyamatosan csökkent az őket ellátni képes orvosok vagy intézmények száma, így nagyon sok ember gyógyszer és segítség nélkül maradt. És rengeteg olyan beteg van, akire nem tud vigyázni a családja, mert vagy idősek a szülei, vagy már nincsenek is. Emiatt kötnek ki sokan az utcán bolyongva.
Aztán ott vannak azok az emberek, akik valamilyen szertől függenek, például alkoholisták vagy kábítószerfüggők. Voltaképp őket is besorolhatnánk a betegek közé, hiszen a függőség is az. De a drogok és alkohol sokszor nagyon kiszámíthatatlanná teszi a viselkedésüket, agresszívvá, kötekedővé válhatnak, amikor a szer átveszi az irányítást felettük.
A városban rengeteg vendégmunkás dolgozik, sokan közülük pedig csak nagyon rossz körülmények közt találtak szállást. Itt gyakran csak egy matracuk van, ahol alhatnak, de fürdeni például már nem lehet. Ők sokszor a munka után inkább a városban bóklásznak vagy egy padon ücsörögnek, mert nem szívesen töltik az idejüket „otthon”. És bizony előfordul, hogy a szökőkutakban mosdanak meg, mert máshol nem tudnak.
Az elmúlt 1-2 évben minden PET-palack és alumínium italos doboz után 50 forintot lehet kapni, ha visszaváltják őket. Ennek ellenére még mindig sokan dobják ezeket a szemétbe. Sokan pedig azzal egészítik ki a kevés jövedelmüket vagy az alacsony nyugdíjukat, hogy feltúrják a kukákat ezekért. Ezzel ma már nagyon sokan foglalkoznak, néha egész családok is, kisebb gyerekekkel. És sajnos az is előfordul, hogy ők beosonnak a lépcsőházakba és ott is szétdobálják a kukákat.
Ezeknek az embereknek a száma több ezerre tehető, ami elvileg nem nagy szám egy másfélmilliós városhoz képest. De mivel annyira feltűnő és sokszor zavaró a viselkedésük, joggal érezheted azt, hogy a városban ma rosszabb és kevésbé biztonságos élni, mint néhány éve.
Mit lehet a megoldás?
Sokan azt gondolják, hogy a rendőrség majd jön, és egyszerűen elviszi őket, de ez nem ilyen egyszerű. Ráadásul, ha elkergetik ezeket az embereket az egyik kerületből, akkor megjelennek a másikban. Szóval a probléma nem oldódik meg, csak máshová kerül. A rendőrök ráadásul nem tudják meggyógyítani a betegeket, és nem tudnak pénzt adni a szegényeknek. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, az országnak kellene jobb kórházakat, több szociális munkást (olyan segítőket, akik az elesett emberekkel foglalkoznak) és jobb menhelyeket biztosítania.
De a megoldáshoz sok idő és pénz kell, ugyanis az ellátás helyreállítása egyáltalán nem gyors és olcsó feladat. Sokak szerint meg kellene szüntetni a palackvisszaváltást, és helyette mást kitalálni arra, hogy kevesebb legyen a szemét. És persze meg kellene emelni a legszegényebb emberek jövedelmét, hogy ne legyenek rászorulva arra, hogy a kukákban turkáljanak.
És te hogyan viselkedj velük?
A legfontosabb, amit meg kell jegyezned, hogy az empátia, együttérzés nagyon fontos, de a te biztonságod még fontosabb. Ha azt látod, hogy valaki ordibál, dühös, vagy láthatóan valamilyen szer hatása alatt van, inkább tarts távolságot. Ne menj közel, ne bámuld. Ha azt látod, hogy másokra vagy magára veszélyes, szólj egy felnőttnek és hívjatok segítséget.
És ne ítélkezz a látszat alapján. A legtöbb szegény, elesett vagy hajléktalan ember egyáltalán nem veszélyes. Sokan közülük inkább csak szomorúak és elkeseredettek, hiszen senkinek sem való ez az élet.
