1526. augusztus 29-én zajlott le a mohácsi csata, amely magyar vereséggel és török győzelemmel végződött. Erről vagy tanultál már, vagy ezután fogsz. Olyan pillanata ez a magyar történelemnek, amelyet ma is a legnagyobb katasztrófákkal emlegetünk együtt. Például amikor azt mondjuk valamilyen bajra, hogy több is veszett Mohácsnál, az azt jelenti, hogy Mohácshoz képest semmiség, hiszen ott minden elveszett… és mégis túléltük.
Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács – így verselt a csatáról Kisfaludy Károly költő, és fél évezreden át búsongtak emiatt sokan mások. A csúful elveszített összecsapás a torzsalkodó magyarság, az egymással hadakozó, pártoskodó nemesek példája lett. A történészek és írók századokon át kerestek bűnbakokat egyik vagy másik hadvezérben. Csak az utóbbi időben értékelte át a tudomány az akkori helyzetet. Ma már a hozzáértők úgy vélekednek, senki sem volt hibás azért a bukásért – legfeljebb maga a török, vagyis az Oszmán Birodalom.
Góliát nyert
Ötszáz év távlatából, sok-sok kutatás után már látszik, hogy ez a kor szuperhatalma volt. Nem volt ugyan atomfegyvere, de mindenki másnál jobb és nagyobb hadserege igen. A birodalom bevétele nagyjából tízszerese volt az akkori Magyarországénak. És Mohácsnál ez meg is mutatkozott: három-négyszeres túlerővel néztek szembe a magyar védők. A törökök semmivel sem voltak lemaradva haditechnikában: volt tüzérségük, kiváló lovasságuk és kézifegyvereik. Emellett több évtizedes hadi tapasztalatuk, mind a harcosoknak, mind a tiszteknek.
Magyarországnak esélye sem volt ezzel az áradattal szemben. Illetve lett volna, de az nem a magyarok belső vitáin és széthúzásán múlt. Ha Európa többi királysága időben felismeri a veszélyt, és katonai segítséget küld, az már talán ellen tudott volna állni a török seregnek. Sőt, a haderő jelenléte talán el is tántorította volna a törököket, ugyanis azok nem voltak hülyék.
Az ötszáz éve történt csatában megsemmisült a magyar hadsereg. Ezután a török szinte akadálytalanul foglalhatta el az ország nagy részét – noha hősies várvédők itt-ott még megakasztották őket. Százötven év török uralom következett. Ennyi időbe telt, hogy az akkor már rogyadozó Oszmán Birodalom kiverésére megérkezzen a nyugati segítség. Amiben persze olyan nagyon sok köszönet azért nem volt.
Erősebbek vagyunk, mint 500 éve
A Magyar Királyság ötszáz éve legalábbis közepes hatalom volt, jóval nagyobb, mint a mai Magyarország. Egyedül azonban így sem győzhetett. A mai hazánk ugyan nem nagy ország, mégis erősebb, mint ötszáz éve. Ennek pedig az az oka, hogy nem vagyunk egyedül. A 450 milliós Európai Unió, a világ legnagyobb katonai erejét képviselő NATO tagjaként olyan védelmet élvezünk, mint soha azelőtt a történelem során. És ezt a szövetséget ráadásul magunk választottuk.
Egyébként az Európai Unióban nem, de a NATO-ban szövetségesek is vagyunk Törökországgal!
