Évek óta nem figyeltek annyian az állami tévére, mint július hetedikén. Azon a kedden délután négykor a képernyő elsötétült, és órákon át csak egy üzenet volt látható: „A közmédia nem hazudhat.”
De mi az a közmédia, és minek van?
Szinte minden országban vannak tévécsatornák, rádiók és esetleg újságok vagy internetes portálok, amelyeket az állam tart fenn. Sok helyen, például nálunk is, kezdetben csak ilyen tévé és rádió volt. Aztán megjelentek a magántulajdonban lévő csatornák, de az állami média is megmaradt.
Vannak, akik szerint semmi szükség rá, és meg kellene szüntetni. A fenntartása mellett azzal szokás érvelni, hogy az államnak van feladata a nyilvánossággal.
A kereskedelmi média célja a nyereség. Népszerű, divatos műsorokat próbálnak csinálni, amivel aztán előfizetőket és hirdetőket szereznek. Ilyenek például a valóságshow-k. Amit nem néznek tömegek, azzal nem nagyon foglalkoznak.
A köztévé leadhat olyan filmeket, színházi közvetítéseket, akár meséket, amikkel sok pénzt nem lehet keresni, de értékesek. Persze hogy mi az érték, arról is lehet vitázni – ahogy arról is, hogy a régi magyar filmek és rajzfilmek helye a tévében van-e, vagy legjobb, ha szabadon letölthetők. Jó példa a közszolgálati médiára a Bartók rádió: ez klasszikus zenét sugároz, ami a művelt embereknek kedves, de nyilván nem vonz olyan tömegeket, mint a K-pop.
És a közmédiának feladata az is, hogy híreket mondjon. A legnagyobb botrány épp ebből lett. Eddig minden kormány elérte, hogy az állami csatornákon ne nagyon kritizálják. Volt, amikor ez nem volt nagyon feltűnő, de a Fidesz ezt is kimaxolta. A közmédiában gyakorlatilag ódákat zengtek Orbán Viktorról, ellenfeleire pedig egészen elképesztő rágalmakat szórtak. Ezekért gyakran beperelték őket a sértettek, de az állami pénzből nem volt gond kifizetni a büntetést. A kormánynak kellemetlen ügyekről egyáltalán nem számoltak be, az ellenzéki politikusokat nem kérdezték meg. És minden témához találtak egy „szakértőt”, aki készségesen elmondta, hogy a Fidesznek mindenben igaza van, és rájuk kell szavazni. Ezzel a nézők és hallgatók nagy részét el is vesztették. Minderre ráadásul évente körülbelül 160 milliárd forint ment el.
A közmédia szörnyű állapotáról tavaly részletesen írtunk itt.
Ennek vetett most véget a Tisza-kormány által kinevezett új, ideiglenes vezetés. A bocsánatkérő üzenet mellett a legismertebb arcokat kirúgták, a híradót szüneteltetik. És elkezdték átvizsgálni az üzleti ügyeket, mert korrupció gyanúja is felmerült.
Mi jön ezután? Lesz-e gyerektévé?
Egyelőre az biztos, hogy lesz állami tévé, rádió és a hirado.hu nevű internetes hírportál. Nehezen képzelhető el, hogy az új vezetők rosszabb munkát tudnának végezni, mint a Fidesz kinevezettjei. Az újságírásnak vannak alapelvei, például meg kell kérdezni ellenzéki politikusokat is, és nem szabad elhallgatni semmi fontos hírt. Ha ezeket betartják, máris jobb lesz minden.
Hosszabb távon viszont át kell majd gondolni, mire lehet használni ezeket a médiumokat. Ki néz még tévét? Aki nézi, mit vár tőle? Hol az arany középút az érdekes és az értékes tartalom között? És főleg: megéri-e Magyarországnak a közös pénzből fenntartani ezt?
A megújuló közmédia valószínűleg jobb lesz, mint Orbán Viktor alatt. Nem tudjuk még, vissza tudja-e szerezni a közönségét, amit elvesztett a gátlástalan propagandával. És persze az állami média vezetőiről továbbra is a kormány dönthet. A legizgalmasabb kérdés az, hogy az új kormány képes lesz-e elviselni, ha a saját tévéjében és rádiójában bemondják a neki kínos híreket, és szót adnak azoknak, akik nem értenek vele egyet. Mivel Magyar Péter eddig is milliókat ért el az interneten, neki valószínűleg nem fontos, hogy a tévében is dicsérjék. De ez még ezután derül ki.
Az állami média egyik érdekes lehetősége, hogy gyerekekhez szóljon. Politikáról, közügyekről például eddig csak a Kispolgár írt a 16 éven aluliaknak, míg más országokban napi gyerekhíradó működik. Hogy lesz-e ilyen nálunk, azt sem tudjuk még.
