Sokat lehet hallani a hírekben az isztambuli egyezményről, de elég kevesen tudják, hogy ez pontosan micsoda és miért fontos.
Az egyezmény az Európa Tanács által megalkotott nemzetközi szerződés. Elsősorban a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzését, valamint az áldozatok védelmét szolgálja.
Ez azért nagyon fontos, mert még ma is előfordul, hogy egy családon belül elcsattant pofont vagy ennél súlyosabb erőszakot nem vesz komolyan semmilyen hatóság. Magánügynek tartják, pedig nagyon súlyos, akár végzetes esetek is következhetnek az ilyesmiből.
Az isztambuli egyezmény azért született meg, hogy segítsen megvédeni azokat, akiket a családon belül bántanak. A célja pedig elsősorban a megelőzés, az elkövetők felelősségre vonása és az áldozatok védelme. Valamint segít összehangolni a különféle hatóságok munkáját.
A családon belül elcsattant pofon nem magánügy
De a legfontosabb az egész egyezményben az, hogy a párkapcsolati és a családon belüli erőszakot nem tekintheti magánügynek az állam. A megállapodás nemcsak a fizikai bántalmazásra terjed ki, hanem a lelki erőszakra, a zaklatásra, és a gazdasági kiszolgáltatottságra is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy nem lehet ok a szegénység arra, hogy valaki nem tud elmenni egy bántalmazó családtag mellől.
Az egyezmény elsősorban a nőket és a lányokat védi, hiszen a statisztikák szerint ők a családon belül elkövetett bűncselekmények leggyakoribb áldozatai. De természetesen minden részlete igaz a családon belüli erőszakot elszenvedő férfiakra és fiúkra is.
Magyarország még 2014-ben írta alá a szerződést, ám ennek az úgynevezett ratifikációja még nem történt meg. Ez azt jelenti, hogy az egyezményben leírt szabályokat nem írták bele a magyar jogszabályokba. Emiatt nálunk ez az egyezmény életbe sem lépett.
Az Országgyűlés 2020-ban, még az Orbán-kormány idején egy határozatban még vissza is utasította a végleges elfogadást. Akkor arra hivatkoztak, hogy az egyezményben szerepel a gender, vagyis a társadalmi nem fogalma is. Erről pedig hallani sem akartak az akkori döntéshozók. Emellett azzal érveltek, hogy a magyar jogszabályok elegendő védelmet nyújtanak a családon belüli erőszak áldozatainak. Ez egyébként a legtöbb bűnügyi statisztika szerint nem igaz.
Változtatni kellene a hatóságok hozzáállásán
A szakértők szerint ugyanis az történik, hogy az áldozatok vagy nem merik jelenteni, ami velük történt, vagy ha igen, nem kapnak megfelelő segítséget. Ráadásul még ma is nagyon erősen él az a gyakorlat, hogy a nőket egyszerűen nem veszik komolyan a hatóságok. Nemrég mi is megírtuk, hogy a rendőrségen például sikítozó kékharisnyának nevezték azt az újságírót, aki a nők elleni erőszak ügyében kért interjút. Az ilyen hozzáállás pedig nem csoda, ha elveszi a kedvét sokaknak attól, hogy a rendőrséghez forduljon.
Ha életbe lépne az egyezmény, az sokkal nagyobb felelősséget és több munkát követelne meg az államtól. Biztosítani kellene például, hogy legyen mindig hely olyan védett házakban, ahova otthonról menekülni lehet. Lehetővé kellene tenni, hogy a családon belül elkövetett testi sértést akkor is eljárás kövesse, ha azt nem kéri direkt az áldozat. A rendőrök, az egészségügyi és az igazságszolgáltatásban dolgozók pedig kötelező képzést kapnának. Ez segítene nekik felismerni és hozzáértően, együttérzően kezelni a helyzetet.
Most a Tisza-kormányon a sor…
Nem véletlen hát, hogy a tavaszi kormányváltás után azt várták a nők jogaival foglalkozó szervezetek, hogy az új kormány rögtön lép majd az isztambuli egyezmény ügyében. Ez egyelőre nem történt meg. Emiatt szeptemberben és októberben is tüntetések voltak a Parlament előtt. Közben pedig 14 hazai női újság szerkesztősége közös akcióban állt ki az egyezmény életbe léptetése mellett. Aláírásokat is gyűjtöttek az ügyért, ezekből több tízezer gyűlt már össze.
Közben, ha lassan is, de megindultak az egyeztetések is a politikusok és a szakmai szervezetek közt. Viszont az még mindig nem hangzott el a kormány részéről, hogy tényleg életbe is akarják léptetni az isztambuli egyezményt itthon.
