Adott a helyzet: felveszel egy új ruhát, és egész nap azon jár az eszed, hogy másoknak vajon tetszik-e. Esetleg feltöltesz egy képet, és újra meg újra megnézed, hányan kedvelték. Kicseréled a képet, mert kevés lájkot kapott. Vagy látsz rajta valamit, amiben biztos vagy, más is kiszúrja.
Pedig lehet, hogy a többiek észre sem vették azt, ami téged ennyire foglalkoztat.
De miért számít nekünk ennyire mások véleménye? És miért különösen fontos ez kamaszkorban?
Régen az életünk is múlhatott rajta
Az ember társas lény. Ez nemcsak azt jelenti, hogy szeretünk beszélgetni és barátkozni, hanem azt is, hogy a közösséghez tartozás alapvető szükségletünk.
Az emberiség történetében az emberek mindig csoportokban éltek. Együtt szereztek élelmet, vigyáztak egymásra, közösen védekeztek a veszélyek ellen. Akit kizártak a közösségéből, annak sokkal nehezebb dolga volt.
Ezért az emberi agy különösen érzékeny arra, hogy mások elfogadnak-e minket. Fontos, hogy kedveljenek, figyeljenek ránk, és legyen helyünk a csoportban.
Ez a tulajdonság ma is velünk van, pedig már nem feltétlenül az életünk múlik azon, hogy egy társaság befogad-e minket.
A kiközösítés vagy az elutasítás mégis nagyon fájhat. És ez nem túlérzékenység.
Kamaszkorban minden felerősödhet
Gyerekként általában a családunk véleménye a legfontosabb. Ahogy azonban kamaszodni kezdünk, egyre nagyobb szerepet kapnak a barátaink és az osztálytársaink.
Ez teljesen természetes. Ilyenkor kezdjük igazán felfedezni magunkat. Azt, hogy kik akarunk lenni, hova szeretnénk tartozni.
Ha ez nem lenne elég, tombolnak a hormonok és az agyunk folyamatosan változik ebben a korban. A kutatások megerősítik, hogy kamaszkorban különösen érzékennyé válhatunk arra, hogyan ítélnek meg minket a kortársaink. Egy dicséret nagyon jóleshet, egy elutasítás viszont sokkal nagyobbat üthet, mint gondolnánk.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a felnőtteket már egyáltalán nem érdekli mások véleménye. Csak (jó esetben) idővel megtanulják, hogy nem kell minden visszajelzést egyformán komolyan venni.
Amikor azt hisszük, mindenki minket figyel
A pszichológiában létezik egy érdekes jelenség, amit reflektorhatásnak neveznek.
Ez azt jelenti, hogy hajlamosak vagyunk túlbecsülni, mennyire figyelnek ránk mások.
Thomas Gilovich amerikai pszichológus és kutatótársai egy kísérletben arra kértek egyetemistákat, hogy vegyenek fel egy számukra kínosnak érzett, feltűnő pólót és lépjenek be egy olyan helyiségbe, ahol mások is vannak.
Ezután megkérdezték tőlük, szerintük hányan vették észre a pólójukat. A résztvevők jóval több emberre tippeltek, mint ahányan valóban emlékeztek rá.
Vagyis miközben ők úgy érezték, minden szem rájuk tapad, a többiek jelentős része észre sem vette a ruhájukat.
Ennek egyszerű oka van: mindannyian a saját életünk középpontjában állunk. Mi tudjuk, ha elrontottunk valamit, ha furcsán áll a hajunk, vagy ha kínos helyzetbe kerültünk. Csakhogy a többiek közben általában szintén a saját dolgaikkal vannak elfoglalva. És ha észre is veszik, hamar el is felejtik. Ez alól természetesen kivétel a kipécézés, a bullying, amiről már írtunk nektek korábban.
A közösségi média még rá is erősíthet
Régebben, ha valaki kínos helyzetbe került az iskolában, délután hazament, és legalább egy időre maga mögött hagyhatta az egészet.
Ma viszont a társas kapcsolataink egy része az interneten folytatódik. Ott vannak chatcsoportok, a kommentek. Ezek miatt könnyű úgy érezni, hogy folyamatosan értékelnek minket.
Ha valaki nem válaszol az üzenetünkre, máris azon gondolkodhatunk, vajon haragszik-e. Ha egy képünket kevesen kedvelik, arra következtethetünk, hogy velünk van valami baj.
Pedig a lájkok száma nem mutatja meg, mennyire vagyunk szerethetők, és egy megválaszolatlan üzenetnek is rengeteg oka lehet.
De hogyan lehet kevésbé foglalkozni mások véleményével?
Az első lépés annak felismerése, hogy nem tudhatjuk biztosan, mit gondolnak rólunk mások. Attól, hogy valamitől félünk, még nem biztos, hogy valóban megtörténik.
Az is segíthet, ha elképzeled, hogy egy barátod került ugyanebbe a helyzetbe. Vajon róla is azt gondolnád, hogy egyetlen rossz felelet miatt buta? Valószínűleg nem.
Fontos az is, hogy különbséget tegyünk a vélemények között. Nem mindegy, hogy egy jó barátunk mond valamit, aki ismer és segíteni szeretne, vagy egy idegen ír bántó megjegyzést az interneten.
És persze nem kell úgy tennünk, mintha semmi sem érdekelne. Mások véleménye néha hasznos is lehet. Segíthet észre venni, ha hibáztunk, vagy ha valamiben fejlődhetnénk.
A cél nem az, hogy soha többé ne érdekeljen, mit gondolnak rólunk. Hanem az, hogy ne kizárólag mások véleménye alapján döntsük el, mennyit érünk.
Mert attól, hogy valaki nem kedvel minket, még nem leszünk kevésbé értékesek.
