Hétfőn komoly versenyben lesznek fölöttünk a felhők, délnyugat felől pedig eső jön, majdnem a létező összes formájában. Keleten melegebb lesz, de a legmagasabb hőmérséklet az országban 21 és 28 fok közé esik.
Ma a Klotild nevűeket ünnepeljük, aminek a jelentése: a dicsőségért harcoló nő. Érdemes is elgondolkodni ma azon, hogy mi is az a dicsőség. Ezt a kérdést amúgy már Petőfi Sándor is feltette magának: Mi a dicsőség?… tündöklő szivárvány / A napnak könnyekben megtört sugára.
A Keresztyén Bibliai Lexikon szerint a dicsőség „olyan kisugárzás és hódolatra indító méltóság, mely valakiből, aki igen hatalmas, az őt szemlélőre kiárad és azt a csodálat vagy az imádat magatartására készteti.” Köznapi értelemben leginkább így szól a jelentése: nagy hírnév, köztisztelet, amely kiváló tett, teljesítmény, kimagasló érdem eredményeként alakult ki.
Gyerekként hajlamos azt hinni az ember, hogy ha megússza a ciki helyzeteket, és még az érettségijét is átveszi anélkül, hogy lezuhan, átesik, megbotlik valamilyen lépcsőn, akkor onnantól már inkább csak dicsőséges pillanatai lehetnek. Hogy ez a hiedelem él, jó dolog – mégiscsak reménykedve kell tekinteni a jövőbe! Főleg nektek. Más kérdés, hogy felnőttként az ember tíz perc alatt is kerülhet olyan helyzetbe, amit, hát, nem élete legdicsőségesebb, mondhatni dicstelen, szégyenteljes, kudarccal járó pillanataként fog elkönyvelni – de erről majd máskor.
Hogy mi a dicsőség, azt talán a legjobb, ha mindenki megfogalmazza magának. Hogy mi a szomorúság, főleg, ha nyáron jelentkezik, arról meg mi fogalmaztunk meg nektek valamit. A szezonális depresszió nem csak hiszti, hanem létező jelenség. És mint a legtöbb ilyen jelenségre, erre is lehet tudatosan figyelni, lehet szembenézni és harcolni vele. Önmagunkért harcolni pedig mindig dicsőség – még akkor is, ha az úton vannak benne dicstelen pillanatok!
