1945. szeptember másodikán egy hatalmas amerikai csatahajó horgonyzott a Tokiói-öbölben, Japán fővárosában. A jelenléte önmagában is azt jelezte: Japán veszített, és ezzel a második világháború véget ért. A japánok ezen a hajón írták alá a feltétel nélküli megadás dokumentumait.
A háborúról sokat fogtok tanulni általános és középiskolában is. Sőt valószínűleg olvastok róla magatoktól is. Hiszen az emberi történelem eddigi legnagyobb fegyveres összecsapása volt. A modern hadviselés szinte minden eleme felvonult:
– repülőgépek,
– tankok,
– anyahajók,
– tengeralattjárók,
– rakéták,
és még az első robotrepülőgépek is megjelentek az égen. Ezekről mi is fogunk még írni.
Azon a szeptemberi napon Európában már rég béke volt. Németország már május 8-án letette a fegyvert. Japán szövetségesek nélkül, egyedül harcolt tovább.
De mit keresett Japán a háborúban egyáltalán?
Az évszázadokig elszigetelt szigetország ipara gyorsan fejlődött, de nyersanyagoknak híján volt. Olajra, fémekre, szénre és egy csomó mindenre volt szükségük. Ezt a problémát próbálták megoldani azzal, hogy mindezeket egyszerűen elveszik.
Japán természetesen nem akarta elfoglalni az Egyesült Államokat. Annál inkább a hozzá tartozó területeket, például a Fülöp-szigeteket. Emellett az akkor még nem egységes, belharcoktól szenvedő Kínára és Koreára is szemet vetettek. Ez viszont azt jelentette, hogy háborúzniuk kell Amerikával és Angliával is, hiszen az ő gyarmataikra fájt a foguk.
A japánok rendkívül agresszív, brutális csapásokkal terjeszkedtek. Európában a háború kegyetlenségeit általában a német nácikhoz kötik, de Ázsia népei legalább ilyen gonoszsággal szembesültek. A japán hadsereg iszonyúan vérszomjas és embertelen volt, elképesztő vérfürdőket rendezett az elfoglalt területeken. Amit Japán művelt a háborúban, az annyira undorító, hogy a mai napig kínos még szóba hozni is.
A célba vett területeken Japán könnyen legyőzte az ottani helyőrségeket. Ám az Egyesült Államok hadigépezetével szemben nem volt esélye. És Amerika rendkívül kitartóan dolgozott azon, hogy összeroppantsa őket. Sorozatos tengeri csatákban felőrölték a japán hadiflottát és a légierőt, a hódítókat visszaszorították a hazájukba. Ám ekkor szembesültek azzal, hogy a japánok fanatikusan, elvakultan harcolnak a császáruk nevében, és készek egy rozsdás késsel rohamozni, ha más nincs.
Hihetetlen tervek születtek Japán védelmére. Ilyen volt például, hogy búvárok a tenger fenekén hosszú botokra erősített bombákkal várják az ellenséges hajókat, és alulról robbantják fel őket. Iskolás lányokat képeztek ki arra, hogy hegyes bambuszokkal leszúrják az ellenséget. Egy Japán elleni partraszállás nagyon veszélyesnek tűnt.
Viszont ekkorra épp elkészültek az első atombombák. Ezeket dobták le Hirosima és Nagaszaki városára. Az atomtámadásokkal egy időben a Szovjetunió is támadásba lendült, és gyakorlatilag megsemmisítette a Kínában harcoló japán sereget. Japán néhány nappal később megadta magát, már csak alá kellett írni a papírokat.
Azóta rájöttek, hogy az olajat meg a többit akár meg is vásárolhatják másoktól. A japánok megrázták magukat, udvarias kockák lettek belőlük, és elárasztották a világot elektronikával, autóval meg képregényekkel. És máig is élnek, mert nem haltak meg mind.
