Rengeteg műalkotás van, amiknek a létezéséről tudnak ugyan a művészettörténészek, de évtizedek óta nem látták őket. Magángyűjtemények, padlások, régiségboltok őrizhetnek ilyen festményeket. És a tulajdonosok sokszor nem is sejtik, hogy micsoda kincsek vannak a birtokukban.
Így történhetett meg, hogy egy közel száz éves, rég elveszett magyar festmény egy kaliforniai régiségboltba, onnan pedig egy hollywoodi film díszletébe került. És ott is maradt volna, ha egy magyar művészettörténész, Barki Gergely nem ül le a kislányával filmet nézni 2008 karácsonyán.
A Stuart Little, kisegér című film egy New York-i családról szól, ahol az egyik családtag egy kisegér. A házukban a kandalló fölött egy festmény lógott. Barki Gergely rögtön kiszúrta, hogy ez egy rég elveszett képnek, Berény Róbert 1927-ben készült alkotásának kiköpött mása. Erről a képről eddig csak egy fekete-fehér reprodukciót ismertek a művészettörténészek. A címe pedig Alvó nő fekete vázával.
Ezután pedig egy filmbe illő nyomozás vette kezdetét, hogy kiderüljön, igazi-e a kép, vagy ha nem, akkor miről másolták. Barki felvette a kapcsolatot a filmet gyártó stúdióval és a stábtagokkal, de sokáig senki sem tudott érdemi infót adni. Végül egy díszletes asszisztens, bizonyos Lisa Sessions jelentkezett. Ő elmesélte, hogy a filmbeli gazdag család otthonába keresett egy mutatós, nagy színfoltokat ábrázoló képet. Egy kaliforniai régiségboltban akadt rá a festményre, amit meg is vett a produkciónak. A festményen látszott ugyan a művész szignója, de ezt senki sem tudta kiolvasni, így nem sejthették, mit tartanak a kezükben.
Az asszisztens annyira megszerette a képet, hogy a forgatás után meg akarta vásárolni, de a stúdió nem engedte ezt, az esetleges újraforgatások miatt. Sőt, később a Family Law című szappanoperához is kölcsönadták a festményt. Bár a leltárból időközben törölték a képet, az asszisztens nem adta fel. Kiderítette, hogy a mű egy másik raktárba került, ahonnan végül sikerült megvennie a cégtől.
Egy évvel később Barki Washingtonban találkozott Lisával. Egy parkban, egy hot dog-árustól kért csavarhúzóval szerelték le a védőborítást a kép hátuljáról, ahol megpillantották egy 1928-as kiállítás pecsétjét. Ezzel minden kétség eloszlott afelől, hogy a festmény eredeti. A rég elveszett műalkotás került meg.
Berény Róbert egyébként az egyik legismertebb és legtevékenyebb magyar avantgárd festőművész volt. Munkáját Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjakkal is elismerték. A festményen a modell Berény második felesége, Breuer Eta csellóművész, akivel a festő a berlini évei alatt ismerkedett meg. Berény 1919-ben szerepet vállalt a Tanácsköztársaságban. Ő tervezte a híres Fegyverbe! Fegyverbe! plakátot is, amit biztosan te is láttál már, hiszen ma is népszerű mém-alapanyag. Berény viszont a politikai szerepvállalása miatt egy ideig börtönbe került, majd Bécsen át Berlinbe emigrált, ahol még a kor híres színésznőjével, Marlene Dietrichhel is viszonya volt. 1926-ban tért haza Breuer Etával, és a budai Városmajor utcában rendezkedtek be. Az Alvó nő… is itt készült.
A festményt 1928-ban kétszer is kiállították Budapesten, ám arról nem maradt fenn adat, hogy miként került Amerikába. Berény 1953-as halála után, 1956-ban a lánya az Egyesült Államokba disszidált. Mivel igen nehéz körülmények között élt, Breuer Eta időnként kicsempészett hozzá egy-egy festményt, amelyeket a lány eladott, hogy fenntartsa magát. Arra viszont nincs semmi bizonyíték, hogy az Alvó nő… is így jutott-e ki az tengerentúlra, ahogy arra sem, hogyan került végül a pasadenai műkereskedésbe. A festmény végül hazakerült, és 2014-ben elárverezték. Valaki 70 millió forintot fizetett érte, ezzel ez lett az eddigi legdrágább Berény-alkotás.
