Vannak műalkotások, amikből egy van, és múzeumokban őrzik őket. És vannak olyanok, amelyeket egy egész nép őriz szinte az összes nagymama házában. Ilyen a németeknek a kakukkos óra, amely mellesleg az órásmesterség csúcsteljesítménye volt, amikor kitalálták.
Ezek a faliórák vagy házikó alakúak (nálunk ezek terjedtek el), vagy gazdagon faragott dobozuk van, amin vadászjelenetek, állatok, tölgylevelek és hasonlók láthatók.
Az első ilyen órák kétszáz évvel ezelőtt készültek a német Fekete-erdő területén. Ekkorra már kiforrott az órakészítés tudománya, a mesterek pedig azzal kezdtek játszani, mi minden mást lehet meghajtani az óraszerkezettel a mutatókon kívül. Hiszen csak fogaskerekek kérdése, hogy bármit megcsináljon egy óra. A városi toronyórák már jóval korábban is bonyolult harangjátékokat szólaltattak meg, vagy figurákat táncoltattak.
Persze a kakukkos fő mutatványa az, hogy kakukkol. Az óra gépezete egy apró fújtatót mozgat, ami egy kis orgonasípba fújja a levegőt. Ez adja a madárhangot. A fogaskerekek, karok és rugók játéka ezenkívül kinyitja a faragott madárkának az ablakot, kitolja és billegteti a kakukkot, esetleg harangozik is, színes emberkéket tologat – a német órások nyilván nagyon élvezték, hogy mi mindent meg tudnak csinálni.
Mégpedig elem nélkül. A kakukkos órák nem árammal működnek. Ahogy a középkori toronyórák, ezeket is egy súly hajtja, amit időnként kézzel vissza kell emelni. A lassan leereszkedő, többnyire toboz formájú vasdarab súlya tekeri az óra főtengelyét, és ez az energia mozgat mindent. A maga idejében ez bámulatos csúcstechnikának számított.
Természetesen nagyon drágán is adták, hiszen kézzel készültek, egyenként. A gazdagság és a kultúra jelképei voltak; amelyik házban szólt a kakukk, ott tudni lehetett, hogy van mit a tejbe aprítani.
Aztán persze egyszerűbbé vált a gyártásuk, a fogaskerekeket már gyárak ontották, és az órák is sorozatban készültek. Az egykori Szovjetunió műanyag kakukkos órákat is gyártott, bár még ezek is menő különlegességek voltak a nagy orosz szegénységben.
Ma már öreges dolog a kakukkos óra. Mindenkinél ott a telefon, ami mindig pontos időt mutat. De tudott valamit, ami ma hiányzik: minden órában kíméletlenül jelezte, hogy az idő, az bizony telik-múlik, megint elszaladt egy óra, és ez a nap sem tart örökké. Talán jó lenne valami hasonló, hogy ne peregjenek el napok semmittevéssel meg doomscrollinggal.
Végül itt egy másik műalkotás. M. Tóth Géza animációs filmjét 200-ben Oscar-díjra jelölték.
