Miért tesz nagyon rosszat a doomscrolling?

Késő este van, de ahelyett, hogy aludnál, TikTok-videókat, Insta- és Facebook-posztokat nézegetsz? Leragadsz a negatív híreknél? Ez utóbbi már a rossz szokásokon belül is egy más kategória, mármint a katasztrófákon, rossz híreken való pörgés. Van is rá egy kifejezés: doomscrolling. A doom angolul pusztulást, gyászos végzetet jelent. A scrollingot biztosan nem kell magyaráznunk.

És azt sem nehéz kitalálni, hogy a doomscrolling hatással van az érzéseinkre. De nemcsak azokra. Befolyásolja az álmainkat, kiégéshez, szorongáshoz is vezethet. És az emésztésünktől kezdve a motiváltságunkon át a mentális állapotunkon keresztül a testi jóllétünket is negatívan érinti.

Régebben volt egy kutatás, ami szerint, bár mindenkivel előfordul, hogy időről időre túlzottan elmerül negatív hírekben, mégis van pár csoport, amely hajlamosabb rá. Ezek a férfiak, a fiatal felnőttek és azok, akiket érdekel a politika. Ők választják a leggyakrabban a doomscrollingot önkínzó hobbiként. Ezt a kutatást viszont a koronavírus-járvány felülírta. Azóta egy másik felmérés is készült, amely szerint a doomscrollingba már minden kor- és nemcsoport könnyen beleeshet.

De miért csináljuk ezt magunkkal?

Nem, nem vagyunk hülyék, a doomscrolling sajnos egy normális emberi reakció tud lenni. Ha valami miatt szomorú vagy dühös az ember, hajlamos olyan hírek, tartalmak után kutatni, amik alátámasztják ezt az érzését. Hiába jön szembe valami vidám, pozitív hír, az nem passzol az adott állapotához, ezért figyelmen kívül hagyja. Így kerül bele a negatív spirálba.

A másik verzió, hogy valaki unalmában, szorongásában vagy rosszkedvében görgeti a közösségi oldalakat, és sajnos, lássuk be, a hírek nagy része inkább negatív, mint pozitív. A negatívat pedig az emberi agy mindig megpróbálja megérteni, ezért egy-egy ilyen hírben hajlamosabb elmélyedni, még több infót keresni hozzá. És ez tovább rontja a helyzetet, spirálba kergetve az embert.

Mindkét esetnek sajnos ugyanaz a vége: bár azt hisszük, hogy ettől jobban leszünk, mert látszólag kielégítünk vele egy igényt, igazából csak rontunk a helyzeten.

Mit tehetünk a doomscrolling ellen?

  • Korlátozhatjuk a közösségi oldalakon töltött időnket. Erről már írtunk nektek korábban is, ide kattintva olvashattok róla.
  • Ha vannak híroldalas applikációk a telónkon, ki lehet kapcsolni az értesítéseket, vagy korlátozni azokat.
  • Megpróbálhatjuk korlátozni az információforrásaink számát. Például, hogy hány híroldalt olvasunk, követünk. Ha egy híroldal tartalmaitól mindig rossz érzés fog el bennünket, nem kell önkínzásból, vagy poénból („már annyira kínos, hogy jó”) nézegetni.
  • Ha legközelebb észrevesszük, hogy túl sokat scrollozgattunk, jegyezzük meg magunknak. Nyilván nem kell leszidni magunkat érte, elég, ha nyugtázzuk, hogy igen: megint sok időt elpocsékoltunk feleslegesen a közösségi oldalakon.
  • Ha már idáig eljutottunk, meg is vizsgálhatjuk, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlünk az esztelen negatív pörgetés. Szorongás, félelem, esetleg düh?
  • Ha néhány posztban, hírben a kattintásvadászok a lehető legrosszabb végkifejletre céloznak, próbáljunk meg egy másik, reálisabb végkifejleteket hozzágondolni egy adott történéshez.
  • Légzőgyakorlattal vissza is hozhatjuk magunkat a jelenbe. Körbenézhetünk tudatosítva, hol vagyunk és hogy nálunk (nem a világban vagy másnál) éppen mi történik.
  • A legjobb pedig az lenne, ha két órával lefekvés előtt már nem olvasgatnánk híreket, és nem nézegetnénk közösségi oldalakat. És ha a telefont minél messzebbre tennénk az ágytól. Legalábbis a szakemberek szerint.

(WebMD)

A Kispolgár mindenkié.

Szeretnénk, ha minden gyerek olvashatna újságot, előfizetés nélkül. Az app ingyenes és reklámmentes. Kérjük, ha teheti, támogassa munkánkat! Köszönjük!

Vannak országok, ahol tilos a suliban mobilozni

Nálunk pedig nemsokára korlátozzák a használatát az iskolában.

Te milyen gyorsan gépelsz az orroddal?

Egy újabb kiváló világrekord!

Jó reggelt!

Baromi meleg lesz ma!