Rengeteget írtunk már nektek arról, hogy az állatok micsoda összetett lények. Ismert az is, hogy terápiás hatással lehetnek az emberekre – ilyen célra főleg a kutyákat és a macskákat vetik be, de hírül adtuk már a legkülönbözőbb terápiás állatok létezését is.
De arról kevesebbet tudunk, hogy az olyan állatok, mint a tehenek, a sertések, a baromfik mennyire bevethetők ilyen terápiákon. A kutatók vizsgálják egy ideje, hogy a tehenek bevonása az emberek terápiájában hatékony kezelés lehet például az autizmusnál vagy a drogfüggőségnél, ugyanis nagyon gazdag érzelmi életet élnek. Még meglepőbb azonban, hogy egy friss kutatás szerint
a teheneknek is jó élmény az ilyen típusú interakció.
Megkérdezni erről persze nem lehet őket. Felmerülhet tehát a kérdés, hogy mégis hogyan lehet mérni a bociboldogságot. Nos, miért is ne létezne erre egy hosszadalmas, aprólékos módszerrel kidolgozott, szabványosított mérőszám?
Az úgynevezett ember-állat interakciós skála (HAIS) egy 24 tételből álló vizsgálat. Arra tervezték, hogy az emberek értékelhessék a terápiás állatokkal való interakcióikat. De a HAIS mindkét faj szemszögéből méri az élményt, tehát a második részben azt, hogy az állatok hogyan érzik magukat az ilyen helyzetekben.
A kutatás szerint azoknál a teheneknél, amelyek nem érzik jól magukat, ha emberrel terápiáznak, megnövekednek a stresszjelzések, például hangoskodnak, izegnek-mozognak. Azoknál a bociknál viszont, amelyek élvezik az emberi társaságot, csökkennek a stresszjelzések. Egy boldog tehén lefekhet (ezt csak akkor teszi meg, ha biztonságosan érzi magát), vagy elkezdheti nyalogatni vagy szagolgatni a terapeutát. A tehenek nagyon szociális lények és a nyalogatás a kapcsolatteremtés vágyát jelzi náluk.
A kutatók egészen pontosan ezzel szembesültek: 45 percnyi kapcsolatfelvétel után a terápiás tehenek szinte kivétel nélkül örömmel fogadták a résztvevők ételét, ölelését és simogatását, ráadásul gyakran szaglászták és nyalogatták új barátaikat.
Van azonban egy kis bökkenő: kiderült, hogy a tehenek a nőket jobban kedvelik.
A tehenek sokkal inkább húztak a női résztvevők felé – a nők pedig erősebben kötődtek irántuk, mint a férfi résztvevők.
Hogy ezért a női vonzerő-e a felelős, vagy a férfiak félénksége, azt még nem tudni. Jobban meg kellene vizsgálni, hogy az állatok általában is jobban keresték-e a nők figyelmét, vagy a nők kezdeményezték jobban az interakciókat a férfiakhoz képest.
Lényeg a lényeg: a kutatásból az biztosan kiderül, hogy a szarvasmarhákkal végzett terápia hatékony és előnyös – és nemcsak az érintett embernek, hanem a bociknak is boldogságot okoz. (IFL Science)