Amikor Jézust halála után leemelték a keresztről, zsidó szokás szerint lepelbe csomagolták a testét. És a vásznon a mai napig látható a Megváltó testének és arcának lenyomata.
Így szól a legenda, amely a katolikus egyház talán legismertebb ereklyéjét, vagyis szent tárgyát övezi. A leplet a mai napig a torinói katedrálisban őrzik, és időnként megmutatják a zarándokoknak. A textilen valóban kivehető egy meztelen, szakállas férfi alakja. A kép különösen jól kirajzolódik, ha a fénykép negatívját nézzük (fent jobbra). Az arc pedig kétségtelenül hasonlít ahhoz, amilyennek Jézust ábrázolták a kereszténység évszázadai alatt. Ahhoz kevésbé, amilyen valójában lehetett.
A tárgy történetét részletesen csak az 1400-as évektől ismerjük. Több helyen is járt, amíg Torinóba került. Jézus halotti lepléről vannak korábbi legendák is, de arra nincs bizonyíték, hogy erre a lepedőre utalnak. Azt viszont tudjuk, hogy máshol is előkerültek állítólagos leplek, sőt ma is vannak ilyenek a torinói mellett. Maga az egyház eléggé össze-vissza nyilatkozott az ereklyéről története során. Volt középkori pápa, aki kereken kimondta, hogy ez nem az igazi lepel, hanem annak másolata, vagyis egy festmény. Száz évvel később jött egy másik pápa, aki viszont valódinak ismerte el a torinói leplet.
Rajzolj nekem egy bárányt!
Később az egyház már óvatosabban nyilatkozott. A lepel nagyon népszerű lett, sokan a keresztény igazság és a Jézus-sztori megdönthetetlen bizonyítékát látták benne. A pápák nem akarták elvenni a jámbor hívők kedvét, de azt sem mondták ki, hogy ez tényleg az, aminek hiszik.
Voltak viszont jelentős keresztény gondolkodók, akik kereken hamisítványnak nevezték a leplet. Kálvin János, a református egyház megalapítója arról írt, hogy a zsidók nem így, egy darab vászonba öltöztették a halottaikat. A lepel csak vállig ért, a fejet pedig egy kisebb párnahuzattal fedték be. Szóval a torinói ereklye nem lehet igazi, hiszen azon az egész test látható. Egyébként ezt a külön hálósipkát a Biblia is említi a feltámadásos résznél:
„Megjöve azután Simon Péter is, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak. És a keszkenő, a mely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.”
És jöttek a tudósok
Az 1950-es évektől vált lehetővé a széntartalmú tárgyak korának műszeres meghatározása. Ezt a módszert a régészet azóta is használja, és az eredményét mindenki elfogadja. A lényege az, hogy a szénatomok sugárzását mérik. Ebből megállapítható, körülbelül mikori egy fából, szövetből vagy más szerves anyagból készült tárgy.
Tudósok egy csoportja az 1970-es évektől győzködte az egyházat, hogy tegye lehetővé a lepel szénizotópos vizsgálatát. Hosszú tárgyalások után végül 1988-ban került sor a tesztre. Ezt három különböző laboratórium végezte el a lepelből vett mintákon. Mindhárman ugyanarra jutottak. A torinói lepel nem lehet Jézusé.
A tudományos kormeghatározás szerint a szövet kábé 1300-ban készülhetett, esetleg ötven évvel előbb vagy később. Tehát Jézus születése és halála után több mint ezer évvel. Mint Jézus halotti leple tehát egyértelműen hamisítvány. Mint festmény – nos, kissé szokatlan, de a művészetben mindent szabad. Az viszont nem akkora durranás, hogy valaki lerajzolta Jézust.
Természetesen az eredményt nem mindenki fogadta el. A „kereszténység tárgyi bizonyítékát” nehezen engedték el azok, akiknek fontos a vallásuk. Volt, aki összeesküvéssel vádolta a tudósokat. Mások abba kapaszkodtak, hogy talán valamilyen szennyeződés került a lepelre később, és annak a korát mérték be. Az egyház viszont azóta sohasem állította, hogy ez Jézus halotti leple.
Aminek egyébként sincs jelentősége. A hit éppen azért hit, mert nem igazolható úgy, mint a Mars bolygó léte vagy a Római Birodalom történelme. Ha tudományos tény lenne, akkor megszűnne az a bonyolult lelki, pszichológiai folyamat, ami a vallásos emberekben annak ellenére fenntartja a hitet, hogy nincs kézzelfogható bizonyítékuk. És bár a Biblia tele van látványos csodákkal, ilyenekről egyáltalán nem hallunk azóta, hogy le is tudnánk fényképezni. De erről majd egy másik ünnepen töprengünk. Úgy tűnik, Isten, ha van, egyáltalán nem akar meggyőzni minket.