Nagyon fontos kérdést vizsgált meg az IFL Science nevű szórakoztató tudományos lap: azt, hogy mégis mivel tisztították az emberek a fogaikat a fogkrém feltalálása előtt. Nos, röviden: mindenféle szörnyű, rossz ízű, karcos, majd egyre kifinomultabb eszközzel.
Ma már naponta kétszer mosunk fogat fogkrémmel, legalább két percig. Amikor fogat mosunk, segítünk eltávolítani az ételmaradékokat és a lepedéket a fogainkról, hogy azok hosszú ideig szépek és egészségesek maradjanak.
De hogy csinálták ezt az őseink?
Nos, a fogápolás legkorábbi jeleit egy horvátországi barlangból származó, 130 ezer éves neandervölgyi őrlőfogakon találták a kutatók. A fogakon látszik, hogy valamilyen fogpiszkálóval többször megkarcolták őket. A tudósok azt gyanítják, hogy a neandervölgyiek valószínűleg csontdarabokat vagy merev fűszálakat használtak, hogy eltávolítsák a fogaik közé beragadt ételt.
14 ezer évvel ezelőtt egy olaszországi sziklabarlangban élő ősünknek igen nagy szüksége lett volna egy fogorvosra. Fogszuvasodásban szenvedett, mivel legalább az egyik fog rothadó részét szándékosan kaparták le valamilyen éles kőszerszámmal. Fúj.
Az ókori egyiptomiak – akikkel nemrég hosszabban is foglalkoztunk – már fogkrémben gondolkodtak. Ebben a fogporszerű keverékben volt elszenesedett ökörpata hamuja, tojáshéj, mirha és habkő is. (A mirha a balzsamfa illatos gyantája.) Ezekkel a csiszolópapír keménységű krémekkel abszolút érthető, ha néha szándékosan megfeledkeztek az esti fogmosásról.
A perzsák később égetett csigahéjat és osztrigahéjat adtak a keverékhez, valamint gyógynövényeket és mézet, mielőtt a rómaiak faszénnel és fakéreggel egészítették ki a keveréket a rossz lehelet csökkentése céljából.
Ágacskák, vászondarabok, disznószőr
A legkorábbi fogkeféket az ókori egyiptomi és babilóniai sírokban találták meg. De ezek inkább ágacskák voltak, amolyan rágórudak, amelynek a szálai tisztító hatásúak. A legkorábbi ismert, hagyományos fogkefét valószínűleg Kínában találták fel a Tang-dinasztia idején.
A vaddisznószőr sörtékkel és bambusz- vagy csontnyéllel ellátott fogkefék valószínűleg nem voltak olyan hatékonyak, mint modern társaik, és minden bizonnyal nem is használták őket széles körben. Ennek ahhoz lehetett köze, hogy érthető módon kevesen szerettek disznószőrrel fogat mosni.
Körülbelül a 17. századi Európában divat volt egy vászondarabbal áttörölni a fogakat. A fogkefe szó először egy 1690-es önéletrajzban bukkant fel: egy férfi fogkefét ajándékozott egy barátjának. Az első tömeggyártásra szánt fogkefét egy William Addis nevű férfi találta fel, aki ugyan börtönbe került garázdaságért, de ott is nagy figyelmet szentelt a fogápolásnak.
Ugyanis rájött, hogy a korommal és sóval bekent rongy használata javíthat a fogmosáson. Az egyik börtönebédről megmentett egy kis darab csontot, amibe lyukakat fúrt. A lyukakba sörtékből álló tincseket helyezett,
és TADAMMM.
Fogkeféket gyártó vállalkozásba kezdett, ami nagyon gazdaggá tette. 1808-ban hunyt el, a fia pedig átvette a céget, és az 1860-as években már 29 fajta fogkefe készült a gyártósoron. A szintetikus, azaz műanyag sörtéjű fogkefék 1938-ban jelentek meg a piacon. Érdekesség, hogy nem is sokára, 1959-ben mutatták be az első elektromos fogkeféket is, ezek azonban a 80-as évekig nem igazán terjedtek el.
Források: IFL Science, Smile Concepts, hvg.hu, Library of Congress.