Van egy terem a Manchesteri Galériában, amiben három festmény függ a sötétzöld falon. A szomszédos termek ezzel szemben zsúfolásig vannak különféle műtárgyakkal.
A sötétzöld teremben ülőalkalmatosságok is vannak, amik arra ösztönzik a látogatót, pihenjen meg a helyen. És nemcsak a székek, de az audioguide is erre kéri a vendéget. (Az audioguide-ok azok a fülhallgatós cuccok, amiket múzeumokban adnak, hogy személyes tárlatvezetés nélkül, a saját magad tempójában mehess végig a tárlaton, miközben előre felvett szöveg mond érdekességeket a kiállított darabokról).
Az audioguide a sötétzöld szobában átvált valami másra: meditációra. A hang arra kér, hogy időzz el 15 percet a három festményt nézve. A terem neve találó: Room to Breathe, vagyis Hely fellélegzéshez.
Az ötlet a múzeum mentálisegészség-koordinátorától származik. Louise Thompson azon dolgozik, hogy a látogatók minél nyugtatóbb, kényelmes élményben részesüljenek a galériában. Elmélete szerint a múzeumok nemcsak arra jók, hogy az ember magába szívja a művészetet, hanem arra is, hogy törődjön a mentális egészségével. „Egy múzeumban eleve azt érezzük, hogy tanulunk valamit, ami az önbizalmunkat növeli. Ez pedig jó a mentális egészségnek. Akkor miért is ne lehetne ezt még egy kicsit fokozni?” – mondta Thompson.
A múzeumokban (jó esetben) egyszerre egy tárgyat nézünk. Ez nagyon jó arra, hogy gyakoroljuk a fókuszálást és a jelenben létet. Ami a meditáció alapja. Viszont van egy kis bibi vele: egy tárgyat nézünk, de nem túl sokáig, csupán 1-2 percig maximum.
Az audioguide a zöld szobában vezetett meditációt mond. Először is légzőgyakorlatot végeztet a hallgatóval, utána pedig a festmény bizonyos pontjaira, jellemzőire irányítja a figyelmünket. Illetve arra, mi az, ami tetszik benne, és mi az, ami nem. Tehát egy dolgon tartja a fókuszt 15 percig.
Semmit nem kell tudni a művészetekről ehhez a gyakorlathoz, tényleg csak annyi a lényege, hogy arra figyeljünk, ami előttünk van. Thompson szerint szemmel látható a különbség a látogatók viselkedésében, arckifejezésén, fizikai tartásán miután bementek a légzős szobába.
Miért nem tudunk fókuszálni?
A figyelemmegtartó képességünk évről évre romlik. Nem új problémáról van szó, figyelemzavar mindig is volt. Más kérdés, hogy nem érintett ennyi embert és ilyen mértékben.
Szakemberek szerint a modern életforma olyan, mintha folyamatosan egy emberekkel teli szobában lennénk, ahol mindenki mást csinál és közben szól a zene. Akkor is ez az érzet, amikor magunkban vagyunk, ugyanis a telefonunkon sokszor egyszerre megy zene és nézünk 3 különféle appot percenként kb. 100 tartalommal. És közben megyünk ide, meg oda. És miközben ezt meg azt csinálunk, a telónkat is elővesszük, mert csipog, és akkor arra is figyelünk. Az agy ilyenkor keményebben dolgozik, hogy lépést tartson a képernyőkről beérkező infókkal, ami a figyelem rövidüléséhez vezet. Aminek a következménye, hogy egyre rosszabb az emberek általános produktivitása, vagyis a valós termelőképessége.
A légzőszoba ötlete egyébként azon túl, hogy tök jó, bárhol, bármikor megvalósítható. Akár ti is kipróbálhatjátok. Légzőgyakorlatokról már korábban írtunk nektek, ide kattintva olvashattok hozzá tippeket. (BBC/ Time)
