Többször írtunk már az Élelmiszerkönyvről. Ebben a szabályzatban írják le, milyennek kell lenniük az ennivalóknak, és mit hogyan szabad nevezni. Például hogy kecskesajt csak az lehet, ami főleg kecsketejből van.
A mezőgazdasági miniszter most átíratta az Élelmiszerkönyv trappista sajtról szóló részét. Ennek a célja pedig az, hogy a lengyel sajtokat kiszorítsák a magyar piacról.
Lengyelország nagyhatalomnak számít a tejiparban, míg a magyar üzemek nehezen élnek túl. Nemrég például a Medve sajt gyártását is megszüntették itthon. Erről itt írtunk.
A magyarok egyre több lengyel (és szlovák) sajtot vásárolnak, mert ezek jobb áron kaphatók a hazainál. Főleg a legolcsóbb terméknél, a trappistánál tarol a lengyel áru, hiszen itt tényleg azt nézi a vevő, hogy melyikért fizet kevesebbet.
A trappista évtizedek óta a legnépszerűbb sajt nálunk, noha már a szocializmusban sem volt sok köze az eredeti francia recepthez. A ma trappistaként eladott áru meg már ahhoz sem hasonlít, ami negyven éve futott ezen a néven. Az utóbbi években egyébként a gouda sajt is fontos szereplő lett.
A trappista legyen kerek!
Az új Élelmiszerkönyv már előírja, hogy a trappistának feltétlenül korong alakúnak kell lennie. Ezt azért találták ki, mert a lengyel gyárak tégla alakú sajtokat készítenek. Ezeket ezután már nem lehet trappistaként eladni.
Persze mindenkinek jobb lenne, ha a magyar gyárak mondjuk jobb vagy olcsóbb sajtot gyártanának, és így győznék le a külföldi versenytársakat, de hát ez nem sikerült. Így maradt a törvény állítgatása. Ám ez nem biztos, hogy megoldja a gondot.
Ha a lengyeleknek fontos a magyar piac, akkor előbb-utóbb vesznek olyan gépet, ami kerek sajtot csinál. Vagy egyszerűen lemondanak a trappista névről, átnevezik a terméküket Krakkói Bocikára, és indítanak egy nagy reklámkampányt, hogy mostantól ez az olcsó sajt. Hosszú távon az Élelmiszerkönyv nem védi meg a magyar termelőket, mert az Európai Unióban bárki bárhová szállíthat sajtot (is). A trappista vásárlói pedig nem annyira a nevet keresik, hanem hogy melyik a legkedvezőbb árú termék, ami még ehető. (G7 nyomán)
