Bárhová is megyünk, a Wi-Fi jelenlétét ma már szinte természetesnek vesszük. Ha közlekedünk vagy utazunk valahová, és nem tudunk csatlakozni semelyik hálózatra, akkor is megment minket a mobilinternet. Nem túlzás, hogy az internet a zsebünkben van. De hosszú utat járt be, amíg megérkezett oda.
Mi is az internet?
Az internet az egész Földre kiterjedő, számítógépek közötti kommunikációs rendszer. Lehetővé teszi, hogy sok millió felhasználó egy elektronikus eszköz segítségével információt tudjon cserélni egymással.
Az internet mára az egész bolygót körülöleli, a számítógépeink kommunikálnak egymással. Az információ nyíltan cikázik a széles közönség tagjai között. Pedig az internet elődje eredetileg nagyon más, katonai célra készült.
Hogy lehetne infót cserélni?
Amikor fokozódott a hidegháború, a Szovjetunió pedig útnak indította a Szputnyikot, az Egyesült Államok válaszul létrehozta a Védelmi Minisztérium kutatásokért felelős részlegét, az ARPA-t (Advanced Research Projects Agency).
Hogy Amerika ne maradjon le a versenytársakhoz képest, felmerült a kérdés, hogy a kormányzati kutatók hogyan dolgozhatnának úgy, hogy közben adatokat és információkat tudnak cserélni egymással. A számítógépek akkoriban ugyanis böhöm nagyok voltak, szinte megmozdítani se lehetett őket. Vagyis ahhoz, hogy valaki használhassa az azokon tárolt adatokat, el kellett utaznia a géphez. (Vagy feladhatták neki postán a mágneses számítógépes szalagokat!) Az amúgy nagyon nagy és nehéz számítógépeket akkoriban matematikai, kutatási és katonai területeken alkalmazták.
A kutatásokért felelős részlegen létrejött egy zárt hálózat, ahol a számítógépek csatlakozhattak egymáshoz. Ezekbe csak az léphetett be, akik a Védelmi Minisztérium megbízásából voltak benne a körben, és tudományos munkát végeztek. Ez a network, vagyis hálózat végül az ARPANET nevet kapta, amit az internet elődjének tekintünk.
Az első üzenetet 1969. október 29-én küldte el a Kaliforniai Egyetem Los Angeles-i számítógépéről a Stanford Egyetem egy másik számítógépére. Mindössze annyit üzent volna az egyik egyetem a másiknak, hogy LOGIN (vagyis bejelentkezés). A Stanford csak az első két betűt kapta meg, utána lehalt a rendszer. Erről így nyilatkozott az egyik kaliforniai tudós, Leonard Kleinrock:
„Beírtuk az L betűt (a számítógépbe) és megkérdeztük tőlük (a stanfordiaktól) telefonon: látjátok az L betűt? Igen, látjuk az L betűt – hangzott a válasz. Beírtuk az O betűt, és megkérdeztük, hogy látják-e az O betűt. Igen, látjuk az O betűt – mondták a telefonban. Aztán beírtuk a G betűt, és a rendszer összeomlott… De a forradalom már elkezdődött.” Vagyis az L és az O mégiscsak átment!
Halló, internet?
A következő években egyre több és több hálózat jött létre, de nem volt egy egységes módszer arra, hogy biztosítsák az adatátvitelt rajtuk. Ekkor született meg a TCP/IP betűszó őse. Ez angol Transmission Control Protocol/Internet Protocol rövidítése, és azt jelenti, hogy átviteli vezérlő protokoll/internetprotokoll. A Védelmi Minisztérium 1983. január elsején átállt erre a módszerre, és ezt a napot tekintik az internet születésnapjának.
A 90-es években az internet robbanásszerűen terjedt és egyre szélesebb tömegekhez jutott el. Magyarországon 1997-ben vált elérhetővé az úgynevezett betárcsázós internet. Ez a telefon-előfizetésre alapult, vagyis egy perc internet annyiba került, mint egy perc telefonálás. A számítógéphez egy modemet kellett csatlakoztatni, amely aztán a telefonvonalon keresztül kapcsolódott egy internetszolgáltatóhoz. Kérdezd meg a szüleidet, hogy volt-e szerencséjük a betárcsázós internethez. Ha igen, valószínűleg még emlékeznek a legendás hangjára:
Az ezredforduló elején a magyar telekommunikációs vállalat, a Matáv (Magyar Távközlési Rt.) bevezette az ADSL szolgáltatást. Ez a technológia segített nagy sebességgel adatokat küldeni és fogadni. Az ADSL-t azóta leginkább a korszerű kábelhálózatok váltották fel és persze a Wi-Fi.
A Wi-Fi olyan, mintha körülöttünk, a levegőben röpködne az információ. Ez a technológia rádióhullámokat használ a nagy sebességű adatátvitelhez, de csak egy bizonyos távolságon belül. A Wi-Fi megszületését nem egy, hanem több ember kutatásainak, munkájának köszönhetjük. Az első hivatalos vezeték nélküli hálózati szabványt 1997-ben adták ki.
És hogy minek a rövidítése a Wi-Fi? Meglepetés: semminek. A tervezők egy jópofa, könnyű nevet akartak adni a technológiának. Végül egy marketingcég javaslatára a wireless (drót nélküli) szóból kiindulva Wi-Finek nevezték el, ami hasonlít a hangrendszerekből ismert „Hi-Fi” (high fidelity, vagyis kiváló minőségű) szóra.
Források: Science and Media Museum. Internet Society. Virgin Media. Wikipedia.
