Kissé szeles, de azért szép időnk lesz ma, jó alkalom a kirándulásra. Márton, Ida és Hermina napja van.
És hamarosan húsvét. Ami egy csomó édességet is jelent a gyerekeknek. De nem minden csoki, ami annak néz ki! Az álcsokoládékról írunk ma, még időben szólunk.
Persze amióta édesség van, azóta vannak rossz édességek is. Vagyis hát rosszabbak. Olcsóbbak. A csokoládé igazából csak az elmúlt 50-60 évben vált mindennapos örömmé. Korábban a gazdagabbak kiváltsága volt. De az édeset akkor is mindenki igényelte, úgyhogy volt helyette törökméz, krumplicukor és… medveszar. Már elnézést.
Ez a medvecukor népies neve volt, egyébként németből fordították, ahol úgy hangzik, hogy: Bärenscheiβe. A németben az β egy sz, olyasmi, mint nálunk az elipszilon: semmi értelme, de így maradt. Valószínűleg azért ragadt rá a név, mert ilyen csiga formájú szalagként árulták, és valakinek beugrott, hogy hasonlít.
A medvecukor édesgyökérből meg ánizsból készül, és elég sajátos íze van. Nálunk ma már nem túl népszerű, hiszen van elég csoki és gumicukor. De egyes országokban, például Hollandiában és Izlandon a mai napig sokan eszegetik.
Ezenkívül lesz ma még ürgeszámlálás, lopakodó és a hét műtárgya, ami egy nagyon-nagyon izgalmas KOPONYA! Jó pihengetést, kirándulást és olvasgatást kívánunk!
