Marad a meleg idő, de valószínűleg esni és fújni fog. Bertold és Adolf napja van. Az Adolf nem túl népszerű (horog)keresztnév az utóbbi hetven évben. Nem kell hosszan magyarázni, hogy miért. Ugyanakkor érdekes, hogy míg Hitler miatt eltűntek az Adolfok és a kefebajusz, addig Sztálinnak nem volt ilyen hatása. Ennek bizonyára az az oka, hogy Józsefből – Sztálin keresztneve Joszif volt – olyan sok van, hogy nem tudta egymaga ennyire lejáratni, az Adolf viszont eleve ritka volt. És a bajsza is kevésbé jellegzetes, amolyan közönséges parasztbajusz.
Elneveztek viszont Hitlerről egy ételt: a hitlerszalonnát. Ez egy konzervipari melléktermékekből, csutkákból és adalékokból kotyvasztott, kemény és undorító lekvárféleség volt, amit a második világháborúban kísérleteztek ki német vegyészek. Azért volt rá szükség, mert az ország már romokban volt, és valamivel etetni kellett a katonákat és a lakosságot. De miért szalonna?
Nos, az első világháborúban még igazi szalonna volt a fejadag, és ennek a neve ma is közismert. Mivel a kormány osztotta, a császárról keresztelték el: császárszalonnának. Harminc évvel később gúnyból kapta a szükséglekvár Hitler nevét, mert neki már csak erre telt.
Szerencsére most nálunk béke van, ezért sokkal finomabb ennivalókról lesz szó, meg hosszú életről, mások mellett. A béke nem jelent tökéletes nyugalmat. Mint tegnap megírtuk, nagy botrány nyomán lemondott a köztársasági elnök. Erről az ügyről is írunk még. Jó pihenést, vidám vasárnapot!