Napsütéses, meleg, szép időnk lesz Gyula napján. Este 7-ig világos van, már ma is lehet kirándulni akár. Ehhez kis segítség lesz a mai cikkünk, amelyből megtanulhatod, melyik zümmögő csíkos jószággal kell vigyázni, és melyik ártalmatlan.
A jó fejek egyike a kövérkés dongó, akit poszméh néven is ismerhetsz. De azt talán nem tudod, miért posz. Semmi mással nem használjuk ezt a szódarabkát. Nem mondjuk a kövérekre, hogy poszember, a túlméretes autókra, hogy poszkocsi. Erdélyben viszont nemcsak emlegetik, de jóízűen eszik is a banyaposzt.
Ami egy gömbölyű gomba: a bimbós pöfeteg. Az óriáspöfeteg a lóposz névre hallgat.
De még mindig nem tudjuk, mi az a posz!
Hát, közönségesen az nem más, mint a fing. Az egyik megfejtés szerint az érett pöfi hasonló hangot ad, amikor összenyomják. De lehet, hogy a régiek úgy gondolták, a boszorkány hagyja maga után ezeket a fura gombákat, miután jól bebabozott. Mindenesetre a pöfeteget elég régóta és széles körben azonosítják az alfarhanggal. A latin neve például igazából görög: Lycoperdon, és mi mást is jelentene, mint azt, hogy farkasfing. Szóval abban van vita, hogy kinek a fenekéből jött, de hogy mi, abban egyetértenek népek és korok.
Pedig finom gomba amúgy. Bár most még csak április van, és ilyenkor inkább májusi pereszkét fogsz találni… kissé felborult az időjárás ugye, és erről is lesz ma szó.
Ja, a poszméh? Talán azért viseli ezt a nevet, mert értéktelenebbnek tartották a rendes háziméhnél. De valószínűbb, hogy csak a mély dongása hallatán szaladt meg az emberek fantáziája. Mindenesetre átmentette nekünk ezt a patinás régi szót. És mostantól még jobban vigyoroghatsz, ha találkozol ezzel a repülő mackóval.