Napsütéses idő lesz, cserébe olyan viharos széllel, ami kifordítaná az esernyőnket. De az valószínűleg nem fog kelleni.
Pál napja van, egyben a pálfordulás ünnepe. Az egyház arra a sztorira emlékezik ma, amikor a bibliai Pál megtért. Előtte még nem is Paulusnak hívták, hanem Saulusnak, de azt nem szokás Sálnak fordítani valamiért. Szóval ment, mendegélt Sál a Damaszkusz felé vezető úton a spanjaival, és üldözgette a keresztényeket, ahogy bírta. Egyszer csak nagy villámlással és durrogással megjelent neki Jézus, felkérdezte, hogy mit művel, ő meg csak hebegett-habogott, hogy nem úgy értette. Aztán napokig nem látott a vakuzás miatt, de a haverok bekísérték a városba és ágyba dugták. Ott átgondolta a dolgokat, felvette a kereszténységet, valamint rájött, hogy a Pál művésznév jobban hangzik, mint a Sál.
Szerencséje volt, hogy számíthatott a cimboráira. Ma már nemigen hívjuk így a barátainkat, pedig szép, ősi román szó. Igazi szövetségest jelent: a cimbora eredetileg olyan koma volt, aki hozza a saját ökrét vagy lovát, és közösen lehet vele szántani.
Sajnos nem minden barát ilyen megbízható. Van, aki csak barátnak néz ki, de többet árt, mint használ. Ma írunk az efféle alakokról, hogy felismerd őket. És az űrhajósok se véletlenül cimborálnak odafent, mert a Marsról is esik szó. Meg minden másról, ami most történik és fontos vagy izgalmas. Olvassatok tovább, és esetleg a cimboráknak is szóljatok rólunk!
(Nekünk pedig ide bökve tudtok írni, ha véleményetek van. Minden levélnek örülünk!)