A Zenesuli előző részeiben bemutattuk a rock and roll születését az 1950-es, majd a beatkorszak berobbanását az 1960-as években. Az évtized végére már a beat is kifutóban volt. A Beatles és a Rolling Stones ugyan továbbra is uralta a listákat, de a fiatal generáció új hangokat, új kifejezési formákat keresett.
A világot akkoriban az USA és a Szovjetunió szembeállása, azaz a hidegháború fenyegette. Amerikai csapatok harcoltak a vietnámi háborúban. Eközben egyre erősebbek lettek a különböző polgárjogi mozgalmak. Például Amerikában a feketék egyenlő jogaiért küzdő mozgalom.
A fiatalok pedig egyre inkább a szabadság, a béke és a közösség eszméit állították szembe a politikai és társadalmi intézmények rideg valóságával. A békét és szeretetet hirdető, hosszú hajú, színes ruhás hippiknek a zene vált a legfontosabb kifejezőeszközzé. Nagyon jól mutatja be a kor hangulatát a Hair című film.
A korszak zenei stílusát a hangos gitárok, hosszú szólók, az érzékeket felerősítő pszichedelikus (a tudatállapotot megváltoztató) hangzás uralta.
A legnagyobb hősök
A korszak egyik legnagyobb ikonja a színes bőrű (afroamerikai és cseroki indián), illetve fehér bőrű felmenőkkel is rendelkező Jimi Hendrix volt. Gitárját torzítókra, wah-pedálokra kötötte, és teljesen új zenei világokat nyitott meg. Előadásai nem pusztán koncertek voltak, hanem rituálék. Volt, hogy a hangszert a háta mögé emelte, úgy szólózott, máskor foggal pengette a húrokat, de az is előfordult egy koncerten, hogy felgyújtotta a gitárját. Ezekkel a gesztusaival az egész korszak lázadó energiáját jelenítette meg. A másik nagy fesztiválon, Woodstockban az amerikai himnuszt úgy adta elő, hogy a torzított, sikító, zakatoló gitárhangja a vietnámi háború elleni hangos kiállás volt. Máig ő a valaha élt legnagyobb hatású gitáros.
A korszak másik kiemelkedő hőse Janis Joplin. Ő a blues és a soul zenéből merített, de minden egyes dalában saját lelkét terítette ki a világ elé. Rekedtes, szívbe markoló hangja, valamint elementáris színpadi jelenléte a korszak női ikonjává tette. És nemcsak a korszakot határozta meg, hanem az utána következő generációk női popsztárjainak színpadi jelenlétét is.
Szomorú párhuzam Joplin és Hendrix életében, hogy az önpusztító életvitelük miatt mind a ketten nagyon fiatalon, 27 évesen haltak meg. Ők a „27-esek klubjának” első tagjai, ehhez a tragikus klubhoz később még sokan „csatlakoztak”. Fényesen tündököltek, de nagyon rövid ideig.
Fontos zenekar volt még akkoriban a San Francisco-i Jefferson Airplane is. Az együttes 1967-es Surrealistic Pillow című albumát „a szerelem nyara” egyik legfontosabb dokumentumának tartják. Ezen a lemezen van a White Rabbit című dal, aminek az ihletője az Alice Csodaországban című mese:
A pszichedelikus rock egészen különleges, meghatározó együttese volt a The Doors. A frontember, Jim Morrison költői, sokszor provokatív szövegeiről és a semmi másra nem hasonlító zenéjéről volt ismert. Ez néha sötét, feszült hangzású blues volt, máskor könnyednek tűnő sanzonokra, megint máskor a klasszikus zenére emlékeztetett. Morrison egyszerre testesítette meg a rock and roll költőjét és önpusztító hősét. Rajongóit transzba ejtette, miközben maga is a káosz szélén táncolt. Mellesleg ő is a 27-es klub tagja lett 1971-ben.
Woodstock – a béke és zene ünnepe
1969 augusztusában a New York állambeli Woodstock közelében rendezték meg a fesztiválok ősét, a woodstocki fesztivált. Ez eredetileg kisebb eseménynek indult, de hamar a korszak jelképes csúcspontjává vált. Három nap alatt több mint 400 ezer fiatal gyűlt ott össze. A színpadon Hendrix, Joplin, és a többi legendás sztár, például a The Who, Carlos Santana, vagy a Crosby, Stills, Nash & Young lépett fel. A hatalmas tömeg a szakadó eső, sáros terep, az ellátási gondok ellenére végig békében, közösségben élte meg a három napot. Woodstock a béke, szeretet és zene szimbóluma lett, és mindmáig a rocktörténelem egyik legikonikusabb eseménye. A koncertekről felvétel is készült, filmen és lemezen is meghallgatható.
A korszak öröksége
A hippimozgalom a 70-es évek elejére kifulladt. A zenei világba olyan új stílusok törtek be, mint a hard rock, a progresszív rock, vagy a punk (ezekről a további zenesuli részekben írunk majd bővebben). De a 60-as évek végi zenei forradalom maradandó nyomot hagyott a kultúrára. A zenét többé nem lehetett pusztán szórakoztatásnak tekinteni, az művészi, politikai és közösségi üzeneteket is hordozott. Hendrix, Joplin, Morrison hatása pedig a mai napig is érződik a könnyűzene legérdekesebb irányzatain.
