Néhány évvel ezelőtt óriási siker (és Oscar-díjas film) lett a CODA című dráma-vígjáték, amely egy hallássérült családban élő, ép hallású tinilány történetét mutatta be. A cím önmagában is előrejelezte, hogy ki lesz a főszereplő, a CODA ugyanis azt jelenti, hogy child of deaf adults, vagyis siket szülők gyermeke.

A film sokak figyelmét ráirányította a hallássérült közösségekre és a jelnyelvhasználatra. Egy csomó tévhit kering róluk, úgyhogy ma ezekről írunk nektek.

Hallássérültnek nevezzük azokat az embereket, akiknek a hallása részben vagy teljesen sérült, akár születésüktől fogva, akár később alakult ki. Óriási különbségek lehetnek köztük az állapotukat és az életvitelüket illetően.

A nagyothalló emberek nehezebben érzékelik a halk hangokat, súlyosabb esetben pedig a normál hangerőn zajló beszélgetést is. A nagyothallás kifejezés eredete arra utal, hogy „csak a nagyot”, a hangosabb hangokat hallják.

Sokan hallókészüléket vagy sebészeti úton beépített eszközt használnak, hogy könnyebben érzékeljék a hangokat, adott esetben szájról is olvasnak, hogy jobban megértsék, ha valaki beszél hozzájuk. A nagyothallás kialakulhat például valamilyen betegség, örökletes hajlam vagy az öregedés következtében.

Nem mutogatnak, jelelnek

A teljes hallásvesztéssel élőket siket embereknek hívjuk. Ők a legtöbbször nem érzékelik a hangokat, legfeljebb a rendkívül erős zajokat vagy azok rezgését (például egy közeli tűzijátékét). A hagyományos hallókészülék sok siket ember számára nem elegendő ahhoz, hogy megértse a beszédet.

Sokan tévesen siketnémáknak nevezik őket, ami egy félreértésből fakad. Azok az emberek, akik születésüktől vagy kicsi koruktól fogva siketek, másképp beszélhetnek, mint ép hallású, vagyis halló társaik. De ennek nem az az oka, hogy némák, hanem az, hogy nem vagy csak korlátozottan hallottak beszédet, ezért nem tudják pontosan, hogyan kellene formálniuk a hangokat. Sok siket ember a jelnyelvet használja első nyelvként és a kommunikáció fő eszközeként.

A jelnyelv önálló nyelv, és nem az a lényege, hogy a használói egyszerűen „elmutogatják” a beszélt nyelvet. Ők ugyanis jelelnek. A legtöbb szónak saját jele van, de létezik ujjábécé is a nevekhez, helyekhez stb.

Hogy egy-egy jel mit jelent, azt meghatározza a fej és a test mozgása, az arckifejezés, a kéz mozgása, alakja és még a tenyér iránya is. A siket emberek számára elengedhetetlen a kommunikációhoz, hogy tisztán lássák a partnerük kezét, arcát és szemét.

Hol lehet ezt megtanulni?

Sokan úgy hiszik, hogy a jelnyelv minden országban ugyanolyan, de ez nem igaz: a világon több mint 200 különböző jelnyelv létezik, saját nyelvtannal és szabályokkal.

Magyarországon több helyen is lehet jelnyelvet tanulni, amelybe akár az ép hallású emberek is belevághatnak. Például azért, mert siket családtagjuk vagy barátjuk van, vagy azért, mert a munkájukhoz szükségük lehet rá (például jelnyelvi tolmácsként, gyógypedagógusként, orvosként vagy rendőrként).

Magyarországon több tízezer siket és nagyothalló ember él. A jelnyelv számukra nemcsak a kommunikáció egyik legfontosabb eszköze, hanem a közösségük és a kultúrájuk fontos része is. Ha érdekel titeket, hogyan működik, rengeteg szót tanulhattok meg ingyen ezen és ezen az oldalon.