Sulyok Tamás elmozdítása, Polgár Judit elnökjelöltsége és Baka András megválasztása mind az újságok címlapjára került, tehát fontos hírnek tűnik. Pedig a köztársasági elnöknek szinte semmi hatalma nincs a miniszterelnökhöz vagy akár egy miniszterhez képest. Minek van egyáltalán?
Amikor Magyarország 1990-ben rendszert váltott – szocializmusból szabad demokráciára –, akkor nagyjából a német berendezkedést vette át. Ebben a kormányt vezető miniszterelnöké a legnagyobb felelősség. (Németországban a miniszterelnököt kancellárnak hívják.) Ő választja ki a minisztereket, ő próbálja meg egyeztetni a különböző területek érdekeit, vitás kérdésekben pedig neki kell döntést hoznia. Szorosan együttműködik a pártjával, hiszen a törvényeket a parlamentnek is meg kell szavaznia. A miniszterelnököt pedig a választáson győztes párt képviselői választják meg.
De ez azt is jelenti, hogy ő elsősorban a saját pártját képviseli. Ezzel szemben a köztársasági elnök elvileg nem pártpolitikus, így azok is szerethetik őt, akik nem a kormánypártra szavaztak. És körülbelül ez lenne a szerepe: „megtestesíti a nemzet egységét”. Így szokták meghatározni az elnök feladatát, csakhogy ez szinte sosem volt valóság.
Ugyanis az elnököt is az országgyűlés választja, pont úgy, mint a miniszterelnököt. Elvileg van egy fontos különbség: miniszterelnökhöz elég az egyszerű többség, a köztársasági elnök megválasztásához viszont kétharmad kell. Az eredeti terv az volt, hogy így a kormányzó pártnak egyezkednie kell az ellenzékkel, és olyan valaki lesz az elnök, akit mindkét fél elfogad.
Azonban 2010 óta minden választást kétharmaddal nyert valaki: négyszer a Fidesz, legutóbb pedig a Tisza Párt. Így aztán mindegy, mit sivalkodik az ellenzék, a kormányzó erő azt választ, akit akar. Így tett a Fidesz is: rendre saját politikusaiból csinált elnököt. Sulyok Tamás ugyen nem volt fideszes tisztviselő korábban, de ő is mindenben kiszolgálta Orbán Viktor kormányát.
Az elnöknek egyébként valóban nincs sok hatalma. Ha nem tetszik neki egy törvény, visszaküldheti az országgyűlésnek „megfontolásra”, de ezután már alá kell írnia. Újévkor beszédet mondhat a tévében, fogadja a külföldi követeket és küldöttségeket. Ő jelöli ki a választások időpontját, és van még néhány ilyen hivatalos teendője. Döntést viszont fontos dolgokról nemigen hozhat.
Akkor minek van?
A köztársasági elnök igazából egyfajta elcsökevényesedett király. Olyasmi, mint a T-Rex keze. Van, de nem igazán alkalmas semmire. Az országokat évszázadokon át egyetlen személy képviselte: a király, a cár, a császár. A demokrácia lehetővé tette, hogy az emberek maguk válasszanak kormányt, de ez egyben azzal járt, hogy az a kormányfő csak a nép egy pillanatnyi többségének, a győztes pártnak felelt meg. A köztársasági elnök az, aki úgy lehet Magyarország arca, hogy közben nem egy pártért dolgozik. Pontosan úgy, mint a brit vagy a norvég király.
Polgár Judit éppen azért volt jó jelölt, mert az ő sakkmesteri teljesítményét azok is elismerik, akik nem a Tisza szavazói. Ráadásul a sakk szellemi sport, és aki abban jó, arról könnyű elhinni, hogy okos. Végül ő mégsem vállalta az elnökséget. Baka András bíróként nagy gyakorlatot szerzett, így a feladatai jogi részét nyilván átlátja. Hogy mennyire tudja betölteni a nemzet nagyapójának szerepét, az majd elválik. De igazából lényegében mindegy. Ami Magyarországgal történik, az elsősorban a kormány felelőssége. A tortát, amire az elnök marcipánfiguraként felül, mások sütik.
